Cvekker, a mindig csörgő vekker

Honnan e furcsa név?
Még maga se tudja.
Ki találta neki?
Rejtvényfejtők dolga.

Ez mutat apára,
Az meg a mamára,
Maradt e talánnyal
Teljesen magára.

Elég legyen hozzá,
Így hívták a vekkert,
Ébresztéshez elég,
Ha felhúzzák Cvekkert.
Kis asztalon csörög,
Kredencen is néha,
Pontban hat órakor,
Kezdődik a téma:
Először csak lassan,
Lágyan kezd ő bele,
Azután rágyorsít,
Táncolhatnál vele,
Eleinte suttog,
De aztán kiabál,
Rákezdi háromszor,
Fél hétig meg sem áll.
„Ki az ágyból gyorsan!”,
Sikítozza végül,
Amíg csak az ember,
Ágyából kiszédül.
Fél hét után aztán,
Annyi csak a dolga,
Precízen szaladjon,
Mindkét mutatója.