Mese a habókos pókról

A pók habókos volt,
Keresztbe-kasba szőtt,
Meg sem pihent közben
Ha egyszer belejött.

Késő estig bírta,
A vacsoráig pont,
Ha már belekezdett
Vagy ezer hálót font.

Mesterműve lógott,
Széken és asztalon,
Az öreg diófán is
A hátsó udvaron.

Meg is untuk hamar,
Nem nagy móka már,
Fülön, bajszon, háton
Csak gyűlt a pókfonál.

Bekerítjük hárman,
A tervünk ekképp szólt,
De amint meglátott
Uzsgyi és eliszkolt.

Nyolc lábát kapkodta
S a kertből úgy szaladt,
Még egy vén agár is
Mögötte elmaradt.

Halottam aztán róla,
Hogy új otthonra lelt,
Ott se lazsált  persze
Csak szőtt majd elszelelt.