A tengeribeteg világutazó 

Nincs szükségem rossz térképre,
El-elmondta mendegélve,
Jártában avagy keltében,
Az Eiffel-tornyon s a kertjében.

Megfordult ő minden sarkon,
Sivatagban, tenger-parton,
Konyhátokban hogyha látnád,
Csak köszönj neki, s főzz egy teát.

Megy a Holdra, alig várja,
Épül már a rakétája,
Ismeri az egész bolygót,
A Tejutat s a nyári korzót.

Nem is pihen, épp, hogy szusszan
Döcögő turista buszban,
Alig koppan le a szeme
Egy szafarira fizetett be.

Jaj csak hullámot ne lásson,
Tengerjárón s óceánon,
Felfordul a kényes gyomra,
Nem is elég rá két patika.

Gyalog, lovon és szekéren,
Robogón, repülőgépen,
Bármilyen másodosztályon,
Csak nehogy, nehogy vitorláson.

Először csak szédül kicsit,
Azután meg sápad picit,
Heves hányingere támad,
Feje körül csillagok járnak.

Lefektetve, még csak rosszabb,
Máj s a vese vonatoznak,
Egyszer érjen kikötőbe.
Nem költ többet hajójegyre.