:
bús szavalat
..meretlen k...ő
ismeretlen k-ö-l-t-ő
is…..l.n k….
ism.r…en …tő
ismerős költő!
tollba mondom
magam szavát,
megszaladom
éhem útját;
sehol senki,
nem is bánom,
úgy kelek ki
égvilágon
szem nem láthat,
szó nem érhet,
ami áltat,
csak az éltet;
finom téboly
lóg a mában,
vágyam imboly-
gó sorában;
falhoz vertem,
ami nem kell,
énekeltem
szeretettel:
„ahogy egyik,
úgy a másik,
megfeneklik,
köddé vásik!”
s tollba mondom
önszavamat,
legyen ez egy
bús szavalat;
sehol senki,
no nem bánom,
legyen ez a
vigasságom:
„szem nem láthat,
szó nem felel,
ne várass a
szerelemmel!”
finom téboly,
s vagyok hozzá,
én is bomolj-
ak bolonddá;
sehol senki
de hadd látom,
van-e aki
volt barátom(?),
s tollba mondom
én is lássam,
vagyok folyton-
os gyónásban,
rosszabb, mint a-
ki én voltam,
minden rosszba
betanultam;
tollba mondtam,
sehol senki
próbálj jobban
megszeretni!
(80 szó a szövegben) (948 olvasás)