Nehéz hűség balladája

ECs-nek és HÁ-nak

Tán gúzsba kösse magát az ember(?)
szűk hetven évet szabtak ki reá,
sajgó lelke éles, töltött fegyver,
apáca egy s egy szent ki cáfolná,
útjába le s föl annyi a szépség,
fönnvalója oly jókedvű s derék
porszemének, mert ily hűen áldá,
segít hisz egy nő nem lehet elég!

Tán eretnek mind, ki újat nyergel (?),
jó száraz fából máglya kell alá,
mert nem marad buzgó hevülettel,
a sűrű enyv, de megtapasztaná,
istenem(!), temérdek sok a kétség,
bűnre bűn az ír, besül mind a fék
s az ágyéklángot nincs mi fojtaná,
csak ő, hisz egy nő nem lehet elég!

Tán tűrje kínját sajogó fejjel(?),
jeges rongyokkal támassza alá,
várja álmos végét türelemmel,
fájó szomját méreggel oltaná,
teremtőm(!), miért a sok ledérség,
hiszen nem lohad a kedv semmiképp,
törd a gyarló testet apró porrá,
segíts, hisz egy nő nem lehet elég!

Ajánlás:

Ti mind, kiket ront e nagy betegség,
érzitek súlyos járványnak szelét,
a koporsócsont zörögve játszá: 
az élet egy nőre sem volt elég!