Nehéz hűség balladája

E.Cs.-nak és H.Á.-nak

Tán gúzsba kösse magát az ember(?)
sötét zárka csukódjon reá,
tiltsa gyilkos vágyát türelemmel,
míg a szűkös létet koplalá,
de útjába le s föl annyi szépség,
s fennvalója törleszti hitelét
a féfinépnek, mert hűen áldá,
segít hisz egy nő nem lehet elég!

Tán eretnek mind, ki újat nyergel (?),
száraz fából máglya kell alá,
mert nem marad buzgó hevülettel,
a sűrű enyv megtapasztaná,
istenem, temérdek sok a kétség,
bűnre bűn az ír, besül mind a fék
s az ágyék lángját nincs mi fojtaná,
csak ő, hisz egy nő nem lehet elég!

Talán tűrje kínját sajgó fejjel(?),                                     
vizes ronggyal támassza alá,
várja álmos végét révülettel,
nagy szomját méreggel oltaná,
teremtőm(!), miért a sok ledérség,
hiszen nem lohad a kedv semmiképp,
törd a gyarló testet apró porrá,
segíts, hisz egy nő nem lehet elég!

Ajánlás:

Ti mind, kiket ront e nagy betegség,
s érzitek vészes járványnak szelét,
kopott csontotok zörögve játszá:
az élet egy nőre sem volt elég!

megj: harmadik változat