temetnek

J.A. után egy cseppet sem szabadon

A pap istenem után kutat,
Csak vakarja egyre fültövét,
Ásónyelén egy részeg alszik
S kedvesem könnyezi örömét.

Vastag csend pihen fent a fákon,
Szállingózó hóban pár barát,
Felröhögnek egy régi tréfán…
- Aztán csak módjával cimborák!

-     Csak módjával!- reccsen a szólam,
S már földdel vegyül a szent ige.
Ennyi tellett s jutott?…De hát ha
Nem csurrant volna még ennyi se…

Emlékem, mint löszfal mállik szét,
Metsző szél járja körbe-körbe,
Száraz virágok karistolják,
S bedobják egy lyukas vödörbe.

megj: 2003-as versem második változata