bús szavalat

..meretlen k…ő
is…tlen k-ö-l-t-ő
is…..l.n k….
ism.r…en …tő

ismerős költő verse

tollba mondom
magam szavát,
megszaladom
éhem útját;

- sehol senki,
nem is bánom,
úgy kelek ki
égvilágon

szem nem láthat,
szó nem érhet,
ami áltat,
csak az éltet,

AMI ÉLTET,
CSAK AZ ÁLTAT,
KÓBOR KUTYÁK
POROSZKÁLNAK;

finom téboly
lóg a mában,
vágyam imboly-
gó sorában;

- falhoz vertem,
ami nem kell,
énekeltem
szeretettel:

„ahogy egyik,
úgy a másik,
megfeneklik,
köddé vásik!”

s tollba mondom
önszavamat,
legyen ez egy
bús szavalat;

- sehol senki,
no nem bánom,
legyen ez a
vigasságom:

„szem nem láthat,
szó nem felel,
ne várass a
szerelemmel!”

finom téboly,
s vagyok hozzá,
én is bomolj-
ak bolonddá;

- sehol senki,
de hadd látom,
van-e aki
volt barátom?!

VAN-E AKI
VOLT BARÁTOM?
KÓBOR KUTYÁM
HOL TALÁLOM!

s tollba mondom
én is lássam.,
vagyok folyton-
os gyónásban,

rosszabb, mint a-
ki én voltam,
minden rosszba
betanultam;

rosszabb, mint a-
ki én voltam,
minden rosszba
betanultam;

rosszabb, mint a-
ki én voltam,
minden rosszba
betanultam;