MACIVAL A MÁLNÁSBAN

Málnásunkra egyszer,
Rákapott a medve,
Ottan lakomázott,
Minden áldott este.

Nem nagy a kiskertünk,
S neki pont az kellett,
Szamócát, vadmálnát
Erdőben is lelhet.

„Mindegy már így történt,
Nem emésztem magam,
Addig tán nincsen baj,
Amíg jókedve van.”

Bökkenő, hogy én is,
Szeretem a málnát,
„Mi marad így nekem,
Leeszi a javát?”
  
Feltűrtem az ingem,
Nagy levegőt szívtam,
A szüretnek én is,
Szépen nekifogtam.

Tudtam, ha úgy esik,
Miszlikbe is vághat,
Így hát a mohóság,
Sérüléssel járhat.

Taslit is kaphatok,
Akkora a mancsa,
Nem tudom a kertet
Láthatnám-e újra.

Jobb munkája akadt.
Nem gyúrt meg fasírtnak,
Békés egy teremtés,
Gyümölcs után koslat. 

Felém se sandított,
Alig morgott ide,
Éhes száját tátva,
Tömögette tele.

Második nap szinte,
Meg is barátkoztunk,
Málna ügyben így hát
Felesben dolgoztunk.

Megbeszéltük szépen,
Nem is kötött belém,
Páros sor az övé,
Páratlan az enyém.

Egymás mellett lépve
Szedegettük kérem,
Brummogott valamit,
Én meg énekeltem.

Fogyott is a málna,
Kilószámra fogyott,
Bő volt a termésünk,
Éppen elég jutott. 

Délután jól lakva,
Kicsit szunyókáltunk,
Baráttá fogadott,
Kezet s mancsot ráztunk.

Erre aztán nagyon
Meg is bátorodtam,
Egye-fene legyen,
Ha már kigondoltam:

Jövőre mondtam, hogy
Korábban jöhetne,
Metszeni s kapálni,
Ne csak a szüretre.

megj: 2. változat