MISKA BOHÓC MESÉJE

Elmondom én máris,
Nem lesz hosszú mese,
Még mielőtt más is
Erre vetemedne.

Van egy bohóc: Miska,
Alig bír magával,
Rossz meséjét fúja,
Folyton azzal házal.

Éppen csak becsenget
És már el is kezdi,
Krumpliorra edzett,
Komolyan kell venni.

Sosem kérdezi meg,
Hallottátok-e már?
Bele is vág menten,
Ő biz’ ugyan nem vár.

Leül az ágyszélre,
Fölrakja a lábát,
S ennek tetejébe
Nem is kapcsol lámpát.

Bizony mondom nektek,
Ne nyissatok ajtót,
Tanácsolok egyet:
Mondassatok jelszót!

Aki azt nem tudja,
Kulccsal ki kell zárni,
Nem fog majd mindenki,
Ki s be szaladgálni.

De miért féltelek,
Titeket én tőle?
Joggal kérdezitek,
Nincs, csak egy meséje!

Miután csak rövid,
Pár mondat a mese,
Újra kezdi mindig,
Tekergeti egyre.

Így hát nagyon ócska,
Mindenki már unja,
Összes hallgatója,
Rég kívülről tudja.

Elalszanak közben,
S vizslatják az órát,
Mint a matek leckét,
Álmukban is fújják.

Elárultam nektek,
S hogyha odaérne
Óvatosak lesztek
Nem vezet majd félre.

Mondjátok, hogy régi
Lejárt már a lemez
Jobb, ha lecseréli,
S új meséket szerez.

Ne búsuljon azért,
Ne lógjon az orra,
Tanuljon új mesét,
S eljöhet majd újra.

CVEKKER A MINDIG CSÖRGŐ VEKKER
(Miska bohóc egyetlen meséje)

Honnan e furcsa név?
Még maga se tudja.
Ki találta neki?
Rejtvényfejtők dolga.
Ez mutat apára,
Az meg a mamára,
Maradt e talánnyal
Teljesen magára.
Elég legyen hozzá,
Így hívták a vekkert,
Ébresztéshez elég,
Ha felhúzzák Cvekkert.
Kis asztalon csörög,
Kredencen is néha,
Pontban hat órakor,
Kezdődik a téma:
Először csak lassan,
Lágyan kezd ő bele,
Azután rágyorsít,
Táncolhatnál vele,
Eleinte suttog,
De aztán kiabál,
Rákezdi háromszor,
Fél hétig meg sem áll.
„Ki az ágyból gyorsan!”,
Sikítozza végül,
Amíg csak az ember,
Ágyából kiszédül.
Fél hét után aztán,
Annyi csak a dolga,
Precízen szaladjon,
Mindkét mutatója.

Itt is a probléma:
Sietős az egyik,
Másikuk követi
Szégyelli, ha késik,
Versenyt futnak hát
Egymás örömére,
Délután négy órát
Mutatnak már délre.
Vacsorára éjfélt,
Roppant gyors a tempó
Körverseny az kérem,
Vágtat két sebes ló.
Igyekszik a kisebb,
Mindjárt utoléri,
De a nyurga fürgébb
Le- és lekörözi.

Igaz, ami igaz,
(Sok sok mese lódit)
az igazat mondom
el nem csak a bóvlit: 

Egyszer-kétszer fordult
Eddig ez így elő,
Elemet cseréltünk,
S lett is pontos idő.

megj: második változat