HUBA A SZEMÉTKOSÁR LEGBÚSABB PANASZA

Kétnaponta kiborulok, vagy
Kiborítanak,
Almacsutka, csokis papír,
Minden áldott nap.

Tejes doboz, lyukas zokni,
Nincs válogatás,
Hitványsággal vagyok teli,
Egy szempillantás.

Fölbillent és krumplihéjat
Gyömöszöl belém,
Meg se kérdi, hogy állok, az
Egészség terén.

Hántja már a vöröshagymát,
Pucolja a húst,
Megtörte az avas diót,
Idefolyt a must.

Kávézacc és teafilter
Tornyosul a kosz,
Mindenféle limlomot lelsz,
Ha ide kotorsz.

Senki-senki nem szól hozzám,
Nincs egy kedves szó,
Belém is rúg olykor-olykor
Egy csirkefogó.

S még én állok itt árván, a
Konyhasaroknál,
Legyen hova rágott csontot,
Halszálkát dobjál.

Körülöttem fényes edény,
Suvikszolt pohár,
Finomságot kavargat a
Gőgös fakanál.

Seprűnyelet kislapátot,
Döntenek nekem,
Rám nyávog a porcica had,
De nem szeretem.

Nem bírom már soká, kicsit
Labilis vagyok,
Kiborulok néhanap, vagy
Kiborítotok.

Senki-senki nem szól hozzám,
Nincs egy kedves szó,
Belém is rúg olykor-olykor
Egy csirkefogó.

Így kesergett hallhatod, ez
A szegény Huba,
Álmában bögre volt, a
Valóságban kuka.

megj: 2. változat