Nehezen melegszik

szét-szétesik a
v
        e
                r
                         s   MI LESZ?

Kedd reggeli mínusz,
nehezen melegszik,
ez a vers is alig,
sokára kerekszik.
Kinézek belőle,
temetik a csendet,
sorsomban hordozom,
s nem lehetünk egyek.
Egyek nem lehetünk,
imbolyog az átkos, 
fagyba, kedd reggelbe
idelopott város.
                Ködök híg csomói
                görcsbe rándult szájak,
                nincsen ki találjon,
                nincsen kit találjak.

Vájom szemem, szájam
szikkadt hajnal páráll,
résre nyitott percek,
korog, károg, kárál.
Lassú szédülések,
táncok síkos jegen, 
bizonytalan ittlét,
törött egű terem. 
Csatatér közepén
sorompóknak háttal,
eszméletlen állok,
rég eszmélt talánnyal.  
                         S de nehezen enyhül,
                         öntvénycsontú hideg,
                         görbe nyilak napja,
                         számon csúf szó liheg!