sínek feküsznek

„már annyi minden költészet e földön
házak hidak gépek és röpterek
hogy lassacskán azon kell eltűnődnöm
miért is írunk pajtás verseket„
Kányádi Sándor: Kuplé

s a költőkre nem figyel senki sem
futom a reggeli járatot
hosszú sínek feküsznek szívemen
nyikorgok csikorgok vágtatok
futom a reggeli járatot
s a költőkre nem figyel SENKI SEM

a múzsák tisztes jegyszedőnők
isten morzsái átok vers alatt 
reccsent álmokba beleköpők
mindahány szűk ingem alá dagadt
isten morzsái átok vers alatt
a múzsák TISZTES jegyszedőnők

alkalmazottak valamennyien
a gyatra alázat bért fizet
magunkba növünk mind így csendesen
s az önvád nagy kéjesen liheg
a gyatra alázat bért fizet
alkalmazottak VALAMENNYIEN

de hát a múzsák és mind mi költők!
megbámul egy fáradt asszonánc
kötőfékek balfékek lókötők
homlokomon bogba gyűl a ránc
megbámul egy fáradt asszonánc
de hát a múzsák és MIND MI KÖLTŐK!

(VALAMENNYIEN TISZTES SENKI SEM)