gyanúsan gyanútlanul

Anyám leteszi a kávét,

nem tud a délután

szarusodott bőréből kitalálni:

csak várni, csak készülni

bármire, végképp mindenre;

idült fájásokkal cseveg,

rosszkedvével zsonglőrködik és

traktálja magát, szívszakító hidegrázással,

tegnapi, tegnapelőtti elmaradással,

találkozásokkal holnap, holnapután,

felejtéssel, mi már a feledést sötétíti,

nem tud, nem akar megbékülni,

nem akar, nem tud elkészülni,

a kolonc nélküli mostra:

kín előtti, kínnal teli mustra;

forró fekete tejcsíkjai köröznek

remetemagányú időben,

anyám leteszi a kávét

mert megjöttem;

leteszi s hozzábillen az asztal,

feláll és átölel,

a merengés, a készenlét,

a várakozás jön közel,

a szeretet képletei futnak végig,

megoldva mind hibátlanul,

gyanúsan gyanútlanul

féltjük egymást,

míg a kávé hidegen bőrözik,

migrén és aggodalom őrködik,

kering a lélek sokadalma:

rikkancsok és kufárok hada,

libasorban, tornasorban, bárhogy,

ülünk a nap délutáni romjain,

s azt az utolsó kortyot is felhörpintve,

várja hozzábillenni a szavaimat.