nehéz éjszaka

"A semmi, ha asszonyi társa van,
megmarad egyetlen időket átütő akaratból.
Van ilyen ajándék szerelem, egyetlen szóval
betakarlak, ha nem kell, ha kell, ha én
akarom, ha mégis akartad."

Lászlóffy Aladár: Éjfél (részlet)

kinek kell ez a nehéz éjszaka
mi párásan fojta lihegésed
s erőtlen jajdulásaid között
kótyagos éjjeliőrök botorkálását engedi
kettőnél háromnál hajnalnál tovább
míg türelmes részegek lótuszülésben
repülnek s törött üvegeiken meztelen sétál
múzsátlanul a holnapi nap minek
fele még homály harmadrésze viszontagság s lesz
benne vesződség is jósolhatatlanul s a
dióra pácolt komódok koboldjai
sötétben sütkéreznek s a kihagyott
levegővételeknél megszaporázza az ő szívük is
ahogy az enyém is megiramodik hogy
alig-alig tud megcsendesülni
pedig félelmetlen járjanak bár tolvajok az udvaron
mindent összeszedve hogy
legyen seftelni mivel s legyen
mit letagadni két vallató pofon között
kinek kell ez a nehéz éjszaka
az ellophatatlan autók sziréna-szava
feltrombitálja a kisgyermekek pihegő álmát
s míg koponyámba kötőtű-riadásokat fűz
körbefutja a patakig le a házsorokat
s ámbrás kísértetekkel s zárlatos eszméletlenséggel
tér vissza-vissza meneteidejét tartva
aláhúzva csorba fektedet bőröd s izmaid
rándulásait pokróc-gödreid felett szelel
sikítja panaszolja hasztalanságát 
kinek kell ez a nehéz éjszaka
a tömzsi tuskók vigyázása
óvatlan rezzenéseinken az
olajozatlan ajtóvasak huzat-csikorgása
nesztelen nehéz léptű fegyencek sora
tüzetes vizsgálatuk szűk orlikainkon
préselt forró levegő
a kiborított vizespoharakkal eláztatott
éjjeliszekrények az ágy alá berúgott papucsok
és könyvek lepedővölgyekben folyó izzadtságunk
időzített készülékeink vaktában keresgélt kezek
és a hideg feszítette talpak
kinek kell ez a nehéz éjszaka