tanulságképpen

hovatovább
osztoznunk kellene
osztoznunk
az ájulások közelségén
a sóvár ábrándok
fekete vákuumán
a sebesült emlékeken
a nagyszülők s a
szüleink kényszerképzetén
legalább az elfogadásban legalább
az elfogadással
           sors-összeszíjazó hámok
           gének kocsirúdja
           csecsemősírás
           a szülőföld nehéz története
           ólomléptek és -könnyek
           ismeretlenség a megszokásban
itt matatnak kabátujjunkat
gombjainkat babrálják
öreg körmű kezek
néha megsimogatnak
arcunkon smirgliznek egyet
s ahogy szőlőfürt-időnkből
szemezgetünk
mindegyre mormolják
gyalulatlan rögeszméiket
az okos filozófiát
bogaras ideáikat
miből azt vonom le
tanulságképpen
hogy osztoznunk kellene
osztoznunk feltétlenül
minekutána minket is
lassan kikanyarítnak
a világból és két
bevizelés közt mi is
szöszmötölni fogunk
hiába fészkelődve
kényelmetlenül