Sára világgá megy

Sára világgá megy,
indul a kisszoba felé:
ernyő és hátitáska,
sál a  túrabot mellé.

Akkor elmentem - mondja.
És vissza már nem jövök!
Apa rossz voltál nagyon !-
olyan sírósan dörög.

S mint ki nagyot határoz,
szemében csillanó talány,
túl a rojtos szőnyegen
s már nem is néz vissza rám.

Bámulok szomorúan,
kicsi árnyékát lesem
a folyosó kövén s né'
az megmered hirtelen.

És egyszer csak Sára a
kanapém előtt topog,
Na meg is jártad? - kérdem,
s ő mérgesen rám morog.

Mert elfáradtam, tudod?
De, mert még haragszom rád,
most te menj el világgá,
majd itt búsulok tovább!

Most te menj el világgá!-
szólnak a szigorú szavak .
Aztán: megvárlak ... ne félj!-
Még hozzájuk toldogat.

Így meg lehet cserélni? -
szűk mosollyal faggatom.
Hát?! Hát Persze Na menj már!
S puszit hagy az arcomon.