kivált ha
márciusig kitart

épp csak
felengedett a város
a kőből tükrök
s a tócsák vásznai
épp hogy
felengedett a város
még alig mutatnak
miben tudsz látszani?;

rogyásig rakott
lelkek
mint szénásszekerek
faluhatárban
(kivált ha
márciusig kitart
a hideg)
csikorognak még
hajnali sietségben
negyedórák
húsz-, huszonöt percek
Istenek és Hivatalok
parkszélek
és városvégek között
kivált ha
márciusig kitart
neadjisten áprilisig
helybenhagy a tél;

épp csak
felengedett a város
száraz szemek
szitálják a
villamosmenti fákat
aznapos részegek
riadalmát
nyitás és
záróra kevertjeit
összetorlódott
hangulatok
egy kalap alá
vett ész és bűbáj
s valami rémületből
nekem is elő kell
piszkálnom azt
aki nap végéig
leszek:
nyakló nélkül
megszokott
gesztusok
és gusztus
mindahhoz
ami kicsit
sem esik jól
vagy mégis
csak nem tudok
róla;

épp csak
felengedett a város
a kőből tükrök
s a tócsák vásznai
épp csak
felengedett a város
én is kimászom alóla...