könny

körülöttünk holdsarlók és
sarkantyúk szemmagasságban
az értelemből kicsapódott
érvek köde gomolyog
- csak ennyit, csak így,
csak eddig mondod?
hazudik s hazugságaimba
kísér együtt toporogni
vissza-előre előre-vissza
- nem! nem! nem! nem!
tapodtat sem mozdulni
készenlétben eltökélten
itt itt itt maradva a nem
mondott mondhatatlan
igazságok abroncsai körei
félkörei bűvkörei között
évek helyek felismerések
félre- és nemismerések
halmazok metszéspontjain
szívet érintő egyeneseken
egyensúlyozva s ellensúlyozva
a csökött emlékek gravitációját
körülöttünk holdsarlók és
sarkantyúk szemmagasságban
az értelemből kicsapódott
érvek köde gomolyog
itt itt itt itt itt maradunk
mocsárrá puhult tényeken
rengetegében az önvádnak
rágalomnak rigolyáknak
fiaskó félelem fátum
fedezék fék - fázom!
szárcsafekete könnytócsában
téblábolunk együtt
s az értelemből kicsapódott
érvek köde gomolyog
itt itt itt itt itt itt maradunk
a szétrobbant szemek
és dobhártyák szilánkesőjében
szívek metszéspontján
kitapogatjuk egymást a
sötétben és hazugságainkba
mászunk te elöl s én utánad
én elöl s te utánam
vissza-előre előre-vissza
s még egyszer még ezerszer
annyi fájdalom mint mi eddig volt
- na mondd! na mondd! na mondd!