'88 tavasza

nem hittem el nem én
másodjára harmadjára ötödszörre sem
a magyarul beszélő híradós éppen
olyan képtelenségnek tűnt mint hogy 
halászatból  zsákmány nélkül térjünk meg
hogy a Nyárád egyszer
csak egyetlen egyszer is becsapna
s szégyenkeznünk kelljen
barnára sült s feketére
koszolódott arcunk minden szégyenével
pedig megtette meg bizony de a mi
tökéletes felejtésünk mindegyre segített rajta
s úgy tűnt nincsen egyetlen
kanyarulata egyetlen meglassult
meggyorsult része sem
még a hídnál még a kollektívnél
a bungurnál még a fürdőhelynél sem
ahol ne szolgált volna ki
akárhányszor márnát paducot balint kutattunk
az meg hogy a híradós magyarul is
tud beszélni olyan csodája lehet az égnek
amivel mi még soha nem lehet a szüleink
nagyszüleink sem találkoztak s eddig
senki nem is hozta szóba se pártkatona
se első gazda se falu bolondja pedig mindegyre
duruzsolt a román szó monoton makacssággal
általában valamilyen csoda konfekció-bajusz alól
a körítés csupán egy mikrofon egy asztal
s egy papír ami úgy tartotta fogva a bemondó
tekintetét hogy azt csak igen ritkán tudta
kimenekíteni ennyi s talán egy bekíváncsiskodó kamera
a nyolcvanas évek korhadt cölöpjei
rothadt búzakalászok között a fúrótorony
a conducător kucsmája a nyelvkönyvben
odapingált petőfi bajusz a riadalom az éjjel égve hagyott
lámpa minek világítani kellett a bejárati ajtó felett
ami mellé éppen a gázóra alá nagyapám faragott
volt egy gyermekét ölelő édesanyát ott ahol az
ajtóközben a vörös zászlónak s a romám trikolórnak
készen kellett állani minden eshetőségre