Mert jött a szürkület

   Andrisnak

   Lozsád, 2012. november

nagy gonddal betűztük azt
a kettétört sírkövet
nektek azaz ük hiányzott
nekem csak a bűvölet

a novemberi ködben
fázó szilvafák alatt
ott a major mellett hol
a sár vastagon ragadt

sár ürülék őszi csend
s rég nem olvasott betűk
hátunkban szúrós bozót
oly fantasztikusnak tűnt

             *

mintha a köd múltunkra szállna
hogy ne ismerjük önmagunk
agyagos földben csonton kövek
mit kibetűzni nem tudunk

s egyikőtök hogy a Nap kibújt
a falun túlra mutatott
"na az ott a Tatárdomb" mondta
még az apánk mesélte volt

arra fenn feküdt rég a falu
mit a kutyafej eltörölt
legalább háromszáz éve lesz
s fejemmel leírtam a kört

sárba fogott csizmáink körül
ősz-erdők mesék végtelen
a fákon maradt ráncos szilvák
miből két szemet megettem

               *

"traktorral húzták ki a fákat"
Bukarest cefrét nem akart
de maradt a szilvásból látod
s megtűrtük nyakunkon a bajt

mert meddig fog magyar kijárni
meddig betűznek sírkövet

egy-két Herder-féleség beválik
ez tény s mentünk mert jött a szürkület