ki talál ki

szemeink kipotyognak
s mi ölünkbe gyűjtjük őket
a hangot elveszti a fül
és a szavakat meggyűri a száj
hogy értelmük elvész
fogalmaink megzavarodnak
és egyetlen szemeteskosárnyi
gondolatban kioltják egymást
minden tévedés és felesleges
a létezés traverzei
vajpuhaságú álmok
fölötte is álmok és alatta is
álmok csüngnek szemeim
kipotyogtak hangjaimat elvesztettem
szavaim gyűröttek fogalmaim
nincsenek ülök vagy harminc
évvel tétlenül tanácstalan
íróasztalom alatt irtózatos mélység
és nem tudom ki talál ki újra