Bereck, 2013.október 27.

földednél nyelvednél fogva
rángatott nép! mennyi imát
vérző mennyi kisebesedett
félelmet bújtató  idő gyűlt
hogy a magad dolgát intézni
nem volt alkalom mennyi
némára veretett vakká
gyötört önkezét csonkoló
megszalasztott messiásod  
hullt hányan de hányan
hagytak magadra és hányan
vasalnák az égre nagy szíved
tudatlanul milyen jól kerestek
veled s milyen rossz fizetséggel
maradtak hálátlanok kik
maguknak is csak hazudni tudtak
hány fiaddal nyilaztad körbe
a világot földrészeken
tengereken dobtad át őket
hogy éljenek s hírmondóid
maradjanak számadásokra
a tolvajkulccsal nyitogatott
történelem ajtónállóinál
hány söntéspultra fekvő
részeg ítész kárhoztatott
bolondul s milyen könnyen
feszítettek s bújtak közel
hozzád az ostobák s a számítók
kik túlélnek mindeneket

a lekapcsolt villanyokat s a
szemet kiperzselő reflektorokat
már jól ismered a sorállást a
vagyunkért s a majdnem
visszakérdezés nélkül maradt
nem vagyok nem voltam
nem leszek hármas bilincsét
hát ismerd meg végre az állítást
s a jövőidő gyönyörűségét is
ismerd meg! ismerd meg!