valahogy mégis

ebből a versből
már nem vájom ki magam
levegőtlen vizes pince
s valahol mégis bever az eső
valahogy mégis becsorog a hólé

egyre nehezebb a levegővétel
egyre nyirkosabbak a
gondolataim egyre tanácstalanabb
és egyre tapasztalatlanabb vagyok

ebből a versből már nem eresztenek
a sötétség fejemre nehezül
mintha nehézsúlyú fekete
bokszolók libikókáznának rajta

ebből a versből már nincs
menekvés ha befejezem a pontba
zuhan minden szava és sohasem
látásomra emlékszik ki
minden részletet fejben tud tartani
aki akár eskü alatt vallja
fogantatása szemérmetlen sikamlós
titkait még az is még az is

ebből a versből hiába hiába
már nem tudok kiszólni hozzád
pedig hallom ahogy magolod
az esőcseppeket ahogy mázsán
felüli négerek címmérkőzéseit
sorolod ahogy ezt a verset dünnyögöd
kéretlenül egy ideges úgy sejtem
bőrig ázott járókelőnek