:
március
mindiglen újra tanuljuk a születést
ahogy az áporodott szobákat
ügyesen kimeszeli a napfény
új utakat találunk a városban
friss csapásokat a sűrűben
közelébe férkőzünk a szerelemnek
távolába a múlhatatlannak
arcunkon megfeszesedik a bőr
valamit a régi házakkal is kezdünk
lebontjuk eladjuk elássuk őket
miközben az ég tükrét tisztogatja
a vásott fogú bejárónő nem is
kér sokat nem is panaszkodik
igyekszik csipkedi magát
és mi madárfüttynek zsenge füveknek
melegedő színeknek dőlve
nem tervezünk meghalni
(65 szó a szövegben) (177 olvasás)