míg élsz

innentől míg élsz míg éldegélsz
rossz költők rossz verseket
olvasnak meredek mondatokra 
túlkapott hasonlatokba mászatnak
napok hosszában estvék és
hajnalhasadások keresztútján
szíved dobogásába lázaid
fenekére gondjaid szélére rejtik 
cipőd nyomába mérik
rettentő rímeik nem kímélnek
földtől eget hiába oldassz
csillagot égre hiába hordassz
eget a földre hiába bontassz
se meg-
 se ki-
  se el-
   se föloldozás nincs
mérges múzsákkal acsarkodnak
hadonásznak betört képernyők és
gyűröttre könyökölt lapok betűi mögül
melyekből giccses episztolák nőnek 
olcsó ódák facsarodnak híg himnuszok
és slampos sírversek gyökereznek 
hátralévő hiányzásaidba
 (se ki-
  se el-
   se föloldozás)
míg élsz míg éldegélsz a rossz
költők mindegyike arcodat hangodat
emlékeidet elnémulásaidat hordja 
és szúrt szíved dobogásába lázaid
fenekére gondjaid szélére rejti
lyukas cipőd nyomába méri
rettenetes rettentő rímeit
 (se el-
   se föloldozás)
belegabalyodtál a lehetetlen
indáiba híg himnuszokat
vedelsz olcsó ódákat facsarsz
pucér terpeszek közé miközben
a sírversek egyre gyarapodnak
és egyre egyre slamposodnak