| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Végtelen házasság 3.
Szerző: Anne20 - Urbán Annamária
(09-06-2008 @ 08:30 pm)
:
Még egy szál cigi, és Cynthia máris sokkal jobban érezte magát. Jó ötlet volt felhívni a húgát.
Elővette a mikro mellől a férjével közös naplójukat, elhelyezkedett az étkezőasztalnál és írni kezdett:
„Nem biztos, hogy olvasható lesz ez a rész – kezdte –. Remegek a dühtől. Haragszom, sőt fokozom: nagyon haragszom. Olyan dühös vagyok, hogy tombolni tudnék! A vörös köd ellepte az agyamat ma reggel, amikor jött az a telefon.”
Pontosan leírta a beszélgetést. Közben gyakran felzokogott. Odaköltöztette maga mellé a papírzsebkendős dobozt.
„Olyan tenyérbe mászó stílusban adta elő magát az a liba, hogy ha akkor előttem áll, tuti, hogy felpofozom! Muszáj volt kioktatnom, hogy tudja, hol a helye.
Mondd meg nekem: mi az isten bajod van mostanában???
Ennyi év után egy kis változatosságra vágysz? Rendben, de legalább intézd úgy, hogy ne tudjak róla! Vagy hagyj el, akkor legalább tudom, hogy már nem vagyok képes semmit adni neked. De azt már nagyon unom, hogy folyton belémrúgsz! Ha nem velem van bajod, ne itthon vezesd le a dühöd. Ha meg én vagyok a problémáid okozója, azt mondd el!
Már nem tudod a színpadon vagy a próbákon levezetni a feszültséget? Van épp elég őrjöngős dalotok, talán énekelhetnéd azokat!
Ne az én idegszálaimat pengesd, tépkedd inkább a gitárod húrjait!!!
Te mindig kiadod magadból a dühöt, tombolsz és őrjöngsz – mostanában egyre gyakrabban! Most nekem is muszáj megtennem, különben felrobbanok!
Leszarom, hogy kivel töltötted az éjszakát, de legalább diszkréten csináltad volna! Hogy ne derült volna ki! Akkor nem szólhatnék egy rohadt szót sem! Azt ígérted, teszel róla, hogy a kilengésekről sosem fogok tudni!
De hogy felhív ez a… fölényeskedő nő azzal, hogy nem fog Téged elengedni! Hát felment a pumpa bennem rendesen. Legszívesebben elküldtem volna a jó édes anyjába, csak a jólneveltségem és az intelligenciám tartott vissza. Nem akartam lesüllyedni az ő szintjére.
Azt mondtam neki, hogy teljesen biztos vagyok benne, hogy mindig hozzám fogsz visszajönni… Remélem, Te is olyan biztos vagy benne, mint én…
Akárhány bombát dobsz a házasságunkra, mindet hatástalanítom. Talán rosszul tetted, hogy bombaszakértővel kezdtél. :)”
Billy halkan lépett be a konyhába.
Cynthia az étkezőpultnál ült a bárszéken, és még mindig írt. Elismételte a telefonbeszélgetést, kiadta magából az összes dühét. A dalt külön lapra kezdte el, még egy kis „csinosítás”, és az is elkészül. Elégedett volt magával: kiírta a bánatát. A büntetések is elkészültek.
- Szia, kicsim! –köszönt Billy halkan és viszonylag óvatosan.
Cynthia megfordult és elmosolyodott. Billy arcáról úgy olvasott, mint egy nyitott könyvből: némi bűntudat, óriási mértékű óvatosság, cseppnyi bizonytalanság. Nem tudja, vajon Cynthia mit tudhat, vagy egyáltalán tud-e valamit. Egy pillanat alatt felmérte, hogy Billy csetepatéra számít és őrjöngő nőre. Ő viszont ugyanúgy közeledett férjéhez, ahogy az elmúlt 12 év alatt mindig, amikor az hazaért. Odament hozzá, átölelte a derekát és szájoncsókolta.
Billy megkönnyebbült: ezek szerint semmi gáz.
- Szia. Vártalak. – csicseregte Cynthia. – Megkaptad az üzenetet?
Billy zavarba jött. Nem értette. Upsz, ez tuti csapda! Összeráncolta a homlokát.
- Sms-t küldtél?
- Nem. Üzentem.
Cynthia elhúzódott Billy-től és mélyen belenézett férje szemébe. És magában megállapította, hogy ezt az arckifejezést még nem látta rajta. Tehát van még némi remény. Ő viszonozta a pillantását és pár másodpercig csak néztek mereven egymás szemébe. Az a pillanat volt, amikor Billy nem tudta, hogy Cynthia tud-e bármit, Cynthia pedig nem tudta, Billy tudja-e, hogy ő tud-e bármit.
Billy úgy érezte, Cynthia mintha mindent tudna. Kiolvasta a szeméből. És nem tűnik dühösnek, sőt. Ugyanolyan édes, mint amilyen lenni szokott. Billy ettől teljesen összezavarodott. Most már minden kimondott szó mögé kelepcét képzelt, és a lelkiismeret-furdalása miatt képzelődött. Cynthia ekkor felsóhajtott, elengedte férjét és karba tett kézzel hátralépett.
- Na jó. Akkor én kezdem. Csak egyet kérdezek. És véletlenül sem az érdekel, hogy máskor is előfordult-e már. Azt akarom tudni, ennek a tegnapinak lesz-e folytatása. Vagy van-e előzménye. Tudnom kell, mire számítsak, B.J.
Valóban nincs értelme hazudni. Tényleg tudja. Vége a bizonytalanságnak. Billy nagy levegőt vett, közelebb lépett és megsimogatta felesége arcát.
- Nem lesz semmi belőle. Téged szeretlek. Tudod, hogy ez nagyon régóta így van, és nem is fog változni. Ne haragudj rám. Nem akarlak elveszíteni. Egyszeri alkalom volt, se előzmény, se folytatás. Hülye voltam, hogy ezt megtettem Veled. Jobban érezném magam, ha kiabálnál velem, és hozzámvagdosnád a tányérokat, vagy ilyesmi. Így sokkal szarabb.
Cynthia elmosolyodott.
- Tudom. Azért csinálom így. Sokkal stílusosabb. Nem egy hisztis, dühöngő őrültet vettél feleségül. Nem is illik hozzám az a szerep. De az érzést még felhasználhatom valamelyik következő filmemben. De ez nem a vihar előtti csend. Nem fog kitörni itthon semmilyen szunnyadó vulkán.
Cynthia végigfuttatta tenyerét Billy mellkasán felfelé és végül átkarolta a nyakát és magához húzta. Szorosan ölelték egymást. Érezték egymás szívverését.
Soha nem volt kérdéses, mennyire szeretik egymást. Mindig éreztették a másikkal, leírták, énekelték, versbe foglalták, nem csak mondták. Vigyáztak az érzéseikre, mint a hímes tojásra, nehogy összetörjön kettejük álma, amit évek óta együtt álmodtak. Most ugyan egy kis rés keletkezett a tojás burkán, de még menthető. Talán.
(784 szó a szövegben) (983 olvasás) 
|
[ Vissza: Anne20 - Urbán Annamária | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
