| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Végtelen házasság 4.
Szerző: Anne20 - Urbán Annamária
(09-06-2008 @ 08:47 pm)
:
- Na jó, eddig tartott a simogatás, most jöhet a büntetés.
Cynthia kacér mosolyt küldött Billy felé. A fiú felnyögött.
- Hogy is gondolhattam, hogy ilyen könnyen megúszom? Mégis kikötözöl, de inkább a lábasokat vágod hozzám?
Együtt nevettek. Cynthia elkomolyodva mondta:
- Megérdemelnéd, ez tény. És hogy tudd: ha még egyszer előfordul, vagy legalábbis megtudom, akkor valóban pofonnal indítok. Most sem az a baj, hogy megtörtént, hanem hogy felhívott a csaj!
Billy-nek kikerekedett a szeme.
- Mit csinált??
- Így derült ki. Nem mondta el, hogy telefonált? Akkor ezért nem kaptál üzenetet. A beszélgetést részletesen leírtam a közös füzetkénkben. És benne van az is, milyen büntetést fogsz kapni.
Cynthia kézen fogta Billy-t és elhelyezkedtek az asztalnál. A fiú felült a bárszékre, Cynthia pedig a szék szélének és Billy mellkasának dőlt, a fiú nyitott lábai között. A lány kezébe vette a füzetet és megmutatta az írását.
Felolvasta a beszélgetést, felidézve akkori érzéseit és hirtelen dühét.
Nem írta le viszont a húgával folytatott telefonálást. Még nem akarta tudatni vele, mit tervezett ma estére.
Billy méregbe gurult. Ő sem értette elsőre, honnan vette a bátorságot az a csajszi, hogy felhívja Cynthiát. Egyértelmű volt, hogy azért tette, mert nagyon meg akarta őt bántani. De nem sikerült.
Billy csodálta a lelki nyugalmáért és nagyon büszke volt rá, amiért nem összeomlott, hanem kiosztotta a nőt. A kilőtt nyílvesszőt egyszerűen visszadobta.
Most érezte át igazán, milyen mélyen megbántotta a feleségét. Ahogy Cynthia a „történet” végére ért, megfordult és könnyes tekintetét felemelte Billy-re. Ő egyesével lecsókolta arcáról a pergő könnyeket.
- Azért nem veszekedtem veled, mert azt gondoltam, talán szeretjük egymást annyira, hogy ezt a bombát túléljük. Együtt. De ehhez az kell, hogy Te bocsánatot kérj és jóvátedd, én pedig megbocsássak és túltegyem magam rajta. Te mit gondolsz? Nem akarsz inkább kilépni a házasság kalitkájából? Nem akarod valaki mással folytatni az életed?
Billy elmosolyodott.
- Nem. Én veled akarom leélni az életem. Csak Veled. Meg a gyerkőcökkel.
- Rendben – sóhajtott egy nagyot Cynthia. – Akkor folytassuk. Van egy pár dolog, amit szeretném, ha megtennél nekem. Ez ahhoz kell, hogy könnyebben túltegyem magam rajta. Semmi nem kötelező, de megkönnyítenéd vele a sebgyógyulást.
Billy bólintott. Cynthia újra kezébe vette a füzetet.
- Először is hagynod kell, hogy tetőtől talpig megfürdesselek, és lemossam rólad a másik nőnek még az emlékét is.
Billy az első döbbenet után hátrahajtott fejjel nevetett.
- Ez komoly? Inkább kényeztetés lesz nekem, mint megtorlás. Hacsak nem súrolókefével esel nekem.
- Nem lesz ez annyira kényeztető, majd meglátod. De ne nevess ki! Ez nekem fontos.
Billy elkomolyodott és megsimogatta Cynthia hátát.
- Rendben. Értem. Tudom. Mi a következő?
- Egy dalt írok a tegnap éjszakáról. Az összes dühömet és kétségemet belefogalmazom. Még nincs teljesen kész. El fogom neked énekelni. Csak hogy átérezd, amit én ma délelőtt. Neked pedig fel kell tenned a következő albumra. Rendben van?
Billy bólintott. Azt gondolta, ez lesz a legnehezebb.
Tévedett. Ez még csak a mézesmadzag volt, amit Cynthia elhúzott előtte.
- A következő kérés is dallal kapcsolatos. Írj nekem egy bocsánatkérő, szerelmes vallomásos dalt.
- Ez nem lesz nehéz. Határidő?
- Tegnapra kérem. De nem akárhogy! Szeretném, ha a következő albumra rákerülne, mint a másik.
Billy buzgón bólogatott. Cynthia letette a füzetet és férje felé fordult.
- Bőven lesz időd a dalt megírni, akár ma éjszaka is. Ugyanis ma nem alszom itthon. Úgy gondolom, te tegnap jól szórakoztál. Ma én fogok. Egyetlen éjszaka nekem is jár. Délután lezuhanyozok, felöltözöm, és elmegyek. Holnapig nem hallasz rólam. Nem veszem majd fel a telefont, nem foglalkozom a gondokkal, nem gondoskodom senkiről és semmiről. Elmegyek és lezárom magamban ezt a dolgot. Holnap pedig visszajövök hozzád és ott folytatjuk, ahol tegnap abbahagytuk. Nem emlegetjük fel soha többé. Nem teszünk szemrehányást egymásnak. Elfelejtjük.
Billy-nek ez nem nagyon tetszett, de belement. Nemigen volt választása. Örülhetett, hogy a házassága nem megy szét.
Szerencsére a gyerekek nem voltak itthon, Billy szüleinél múlatták az időt, pár napig még. Mire visszajönnek, már minden ugyanúgy lesz, mint azelőtt. Észre sem fogják venni, hogy valami történt. Igyekeztek a problémáikat mindig négyszemközt megoldani, a külvilág és a többiek kizárásával. Gyakran a zenekar másik két tagja sem tudott arról, hogy ők éppen össze vannak veszve.
Cynthia beküldte a fürdőszobába, azzal, hogy mindjárt megy utána. Ő pedig felhívta Jessicát.
- Szia. Na minden oké. Este találkozunk. – hadarta gyorsan.
- Mi az, hogy „minden oké”? Most akkor vaklárma volt?
- Nem. A lényeg, hogy a ma éjszakát nem töltöm vele. Dühös vagyok, bármennyire nem látszik.
- Hát én biztos, hogy nem hagynám annyiban. Fúúúúú, olyan patáliát csapnék…
- Nekem is megfordult a fejemben, de mire hazaért, már kidühöngtem magam a közös naplónkban. Megspóroltam egy étkészletet. Meg egy pár év börtönt.
A két lány nevetett.
- Hét körül megyek. Legyen pia meg cigi! Partizunk egy nagyot. Na, puszi!
- Neked is! Szia, Cyn!
(754 szó a szövegben) (924 olvasás) 
|
[ Vissza: Anne20 - Urbán Annamária | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
