[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 57
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 57


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Végtelen házasság 26.
Szerző: Anne20 - Urbán Annamária
(09-05-2009 @ 08:27 pm)

:
Később Billy rátalált arra az újságcikkre is, ami a sorozat készítésekor készült, amiben ő meglátta. Olvasás közben mindig újabb értékes információkhoz jutott a lány életéről.

„Star Magazin, 1987. tavasz
Élet a koleszban
Cynthia Wellington-nal egy sorozat forgatásán beszélgettünk.
- Sosem játszottál eddig sorozatban. Mennyivel érzed másnak, mint egy mozifilmet?
- Az az alapvető különbség, hogy itt mindig „naprakésznek” kell lenni, mert a szereplők élete folyamatosan változhat. Egy filmnél kész forgatókönyv vár, a karaktert kell életre kelteni. És ismerjük már az elején a történet kimenetelét, nagy meglepetés nem érhet minket a szövegtanulásnál sem. A sorozatnál csak az alapsztori és a helyszín biztos. Önmagunkat kell belevinni, mi alakítjuk ki a szereplők jellemét. Több a lehetőség improvizálásra, nem kötelező egy kész szöveghez alkalmazkodni, viszont előfordul, hogy hiába tanulunk meg egy szöveget, másnapra átírják.
- Melyik tetszik jobban?
- Igazából mindkettő. A sorozatban több a lehetőség a színészi játékra, de nincs akkora nézettsége, mint egy mozifilmnek.
- Az akciófilmeket vagy a romantikus filmeket kedveled inkább?
- Mindkettőt. Ebben a sorozatban például több a romantika, mint az akciójelenet. De ez még csak tinédzserekről szól tinédzsereknek. Ők még nem folytatnak vérre menő harcokat egymással.
- És hogy állsz a horrorfilmekkel? Az első film, amiben debütáltál, rémisztő volt, legalábbis a nézők számára.
- Valójában, amikor utólag megnéztem a kész filmet, már én is megijedtem némelyik jelenetnél. Pedig én benne voltam. De szerintem maga a gondolat, hogy egy kislánynak az éjszaka közepén életre kel a babája, amivel alszik, már eleve ijesztő. Félelmetesre sikerült, ez biztos.
- Később kiderült, hogy nem csak emberekkel tudsz szót érteni, hanem gépekkel is…
- Ha muszáj, persze. És néha az emberekkel nehezebb bánni, mint a gépekkel. Az emberek kiszámíthatatlanok.
- És amikor a királylányt játszottad, hogyan viselkedtek veled a színésztársak? Forgatáson kívül is „királynőként” tiszteltek?
- Ez egy érdekes szituáció volt, kiderült mennyire „a ruha teszi az embert”. Amíg ott sétálgattam hosszú, uszályos ruhában, csigákba csavart hajkoronával, és gőgös, magasra emelt fejjel, messzire került mindenki. – nevet Cynthia. – Mihelyt visszaöltöztem farmer-póló-edzőcipőbe, újra szóba álltak velem. Még nem igazán kezelnek nőként, inkább úgy bánnak velem, mint egy átlagos lánnyal.
- Ezúttal még egy újabb arcot is mutatsz a nézők felé: megcsillogtathatod énekesnői tudásod is.
- Ez így túlzás. Semmiféle tudásom nincs. Csodálkoztam is, amikor a szereplőválogatáson megkértek, hogy énekeljek, és aztán felhívtak, hogy engem szeretnének Annie szerepében látni. Aztán viszont hetekig énektanárhoz jártam. Sosem próbálkoztam volna magamtól az énekléssel. És most sem gondolom azt, hogy tehetségem lenne hozzá. A kedvem és lelkesedésem több mint az adottságaim. Mindenesetre tetszik ez a szerep is. Szerencsére a „zenekarral” is együtt tudtunk működni. Helyes, szimpatikus srácok. És jól zenélnek.
- Tehát ez egy létező zenekar, és nem csak színészek mindannyian?
- Nem, ők valóban kezdő, de működő rockzenekar, a filmben egy lehetőséget kaptak a bemutatkozásra. Most meg is fog jelenni az első albumuk. Felvetődött az ötlet, hogy a dalokat, mivel amúgy is felénekeltük őket stúdióban, rátesszük az albumukra.
- Ez esetleg jelentheti azt, hogy énekesnőként is van kedved bemutatkozni?
- Nem. Ez mindössze arról szól, hogy öt dalt megtanultam elénekelni. De ezzel az éneklést be is fejeztem. Az énekesnő nem én vagyok, hanem Annie. Viszont élveztem a forgatást.
- Még egy dologgal „megtréfáljátok” a nézőket: idősebbet játszol, mint amennyi valójában vagy.
- Úgy látszik, nem „öregszem” elég gyorsan. És ez kicsit meg is nehezíti a dolgom, mert nem tudom így tizenkét évesen, milyen tizennégynek lenni. Csak a körülöttem lévő többi szereplőtől tanulok. Én vagyok a legfiatalabb a csapatban. Ezért nem is kerülök közel a fiúkhoz, még a szerepben sem. Mert még nem nőttem fel a „romantikázáshoz” és a fiúzáshoz.
- És a valóságban?
- Hát pontosan ott nem. Szerencsére messzire kerülnek még a srácok. Most elsősorban tanulok, filmezek, de az élet többi területét még nem kóstolgatom…”


Pár hónappal később Billy-nek sikerült megszereznie kazettán azt az öt dalt, ami Cynthia sorozatában volt hallható. Átmásolta még két példányban, hogy ne az eredeti szalagot hallgassa rojtosra. És megtanulta a gitáros részeket lejátszani.
Éppen egyik este is ez szólt a magnóból, Billy pedig gitározott, amikor Mike és Tom jött át hozzá. Amikor Billy elárulta, honnan vannak a dalok, ők is megtanulták. Még nem tudták, mire lesz jó később, hogy ismerik ezeket a számokat, de nem is törődtek vele. Billy-nek óriási örömöt okozott, hogy közös titkaik vannak. És hogy két barátja minden őrületében vele tart.
Billy elkezdett utánajárni, hogyan tudná megszerezni a lány filmjeit, vagy legalább meg akarta őket nézni. De az első két filmjét ritkán adták a tv-ben. Billy örökké bújta a műsorújságot, hátha elkapja valamelyik filmet. Úgy alakult, hogy előbb az Android-ot adták, Billy ekkor műszakot cserélt Tom-mal, hogy láthassa. Megállapította, hogy Cynthia már tízévesen is nagyon szép volt. És tetszett neki, ahogy játszott.
A horrort úgy sikerült megnéznie, hogy mivel hajnali egykor kezdték, munka után hazarohant, lefeküdt aludni, és felkelt, amikor kezdődött a film. Mindenki azt gondolta, tiszta dilis, hogy egy hatéves lányt nézeget éjszaka. De őt nem érdekelte senki véleménye. Másnap büszkén jelentette ki, hogy Cynthia kiérdemelte a Sikolykirálynő nevet.
Hátborzongatóan tudott sikongatni.
A mesefilmre sokat kellett várnia, mire láthatta. Maga a történet nem nyerte el tetszését, csak a lány miatt nézte meg. Ismerte a mesét, a gőgös királylány a film végén elnyerte méltó büntetését. De legalább össze tudta vetni az újságcikkeket és nyilatkozatokat a filmekkel, és most már értette, miről beszélt a lány a riportereknek.

Folyt.



(854 szó a szövegben)    (962 olvasás)   Nyomtatható változat


  

[ Vissza: Anne20 - Urbán Annamária | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.27 Seconds