[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 59
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 59


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Végtelen házasság 35.
Szerző: Anne20 - Urbán Annamária
(09-22-2009 @ 09:49 pm)

:
Most, hogy ilyen közel ültek egymáshoz, Cynthia zavarban érezte magát. Felkeltette a figyelmét a vakmerő srác, és tetszett is neki. De az ő köreiben nem volt egyszerű bárkivel is megismerkedni. Egy meggondolatlan lépés után könnyen az újságok címlapján találhatta magát, vagy a pletykarovat kellős közepén. És sajnos annak a veszélye is mindig fennáll, hogy a fiúk azért akarnak vele megismerkedni, mert könnyen középpontba kerülhetnek az ő ismertsége révén.
- A harmadik osztályt kezditek a középiskolában? – kérdezte Billy mindhármuktól.
Cynthia éppen egy falattal küzdött, így csak bólintani tudott.
- Igen, további két évig koptatjuk az iskolapadot. – fintorgott Jessica.
Billy tehát jól saccolta meg az életkorukat.
- Ti viszont már dolgoztok a barátaiddal. Vagy suli mellett melóztok? – kapcsolódott be Elizabeth is.
Cynthia hálás volt húgainak, hogy elterelték róla Billy figyelmét. Ő ugyanis már teljesen zavarban volt. Ezt látták a lányok és próbáltak segíteni.
- Már nem járok suliba. Tavaly befejeztem. Konkrétan meguntam. Mike és Tom végigcsinálta. Nekem más terveim voltak. Most már csak itt dolgozom és a hobbimnak élek.
- És mi a hobbid? – talált vissza hangjára Cynthia. Billy letette a villát, használta a szalvétáját, és megvárta, míg Cynthia ránéz.
- Zenélek. Van egy közös zenekarunk Mike-kal és Tom-mal.
- Komolyan? – Cynthiát kezdte érdekelni. Tágra nyílt szemekkel nézett Billy-re.
- Igen. Péntek esténként a szomszédos klubban szoktunk játszani. Letesszük itt a műszakot, aztán szórakozunk és szórakoztatunk. Legalábbis igyekszünk.
A lányok lelkesen hallgatták. Még Elizabeth és Jessica is felkapta a fejét.
Cynthia ránézett Billy karjára, de a hosszú ujjú póló miatt nem látott tetkót. Pedig volt…
- Milyen stílusban nyomjátok? Csak nem rockbanda vagytok? – próbált vele incselkedni.
- De igen. Tippeltél, vagy tudtad valahonnan?
- Kitaláltam. És saját számokat adtok elő?
Cynthia most már nagyon kíváncsi lett. Tovább faggatták, ki milyen „szerepben” vesz részt a zenekarban. Billy szerezte a dalszövegeket, és gitározott. Mike volt a basszusgitáros, Tom pedig dobolt.
Billy-nek tehát alkalma nyílt beszélgetnie a lányokkal a zenélésről. Először a sulitémát vesézték ki, aztán az egyéb elfoglaltságokra terelődött a szó. Mindhárom lány érdeklődő és barátságos volt, elmeséltették vele az együttes keletkezésének történetét. Persze nem mesélt a „Poszterlány”-ról, csak az anyukája szülinapi daláról. Majd elhívta őket, nézzék meg este a „koncertjüket”.
- Azon tűnődöm éppen, hogy ha meghívlak, hogy hallgassatok meg minket ma este, lenne-e kedvetek eljönni. De nem akarlak még jobban lerohanni.
Cynthia „emésztette” a szavait. A három ikerlány összenézett.
- Talán együtt elengednek minket, a nyárra való tekintettel. – kezdte Cynthia. Nem tudta, hogy közölje Billy-vel, hogy ők még túl fiatalok ahhoz, hogy éjszakába nyúló bulikon vegyenek részt.
- De nem lehetünk sokáig. Mikor kezdtek? – kérdezett közbe Jessica.
- Nyolckor. Kb. egy, max. két órát szoktunk zenélni. – A lányok szinte egyszerre felszisszentek. Cynthia szomorúan lehajtotta a fejét. Jessica fejcsóválás közben össze-nézett Elizabeth-tel. - Hát ez elég nehéz lesz. Tíz előtt nem érnénk haza, úgy gondolom. – tanakodott félhangosan Jessica. – Viszont van egy baromi nagy ötletem.
És máris elemében érezte magát.
Lelkesen mesélte, milyen terv pattant ki a fejéből.
Kitalálta, hogy készíthetnének „interjút” a fiúkkal.
Meghallgatják őket, és ha tetszik a zene, elbeszélgetnek velük, szeptemberben Elizabeth bedobja a suliújságba, és meghívatják őket, hogy bulikon felléphessenek náluk. Ezzel egyúttal Elizabeth újságírói, Jessica fotós karrierjét is elindíthatják. Egy iskolaújság szerkesztése jó referencia. A szüleik így biztosan engedélyeznék a kimenőt ma estére. Cynthiának meg majd kitalálnak valamit, hogy miért jön velük.

Sajnos a lányoknak a koruk miatt elég problémásnak tűnt kimenőt kérni egy késő esti programhoz. Billy ismerte a szülők reagálását az ilyen szituációban. A lányos mamák még inkább féltik „gyöngyszemeiket”, nehogy rossz társaságba keveredjenek, vagy valami nőcsábász csapdájába essenek. El tudta képzelni, hogy három lányra mennyire vigyázhatnak! De nem akart nekik bajt okozni, ezért megkérte őket, hogy ha nem engedik el őket estére, akkor legalább délután találkozzanak megint.
Billy-nek ismét minden rábeszélőkészségét be kellett vetnie, hogy találkozhasson Cynthiával, bár tény, hogy Jessica ötlete is nagyon tetszett neki. Egy interjú ígéretével már lehet mit kezdeni. Talán a lányok is látnak majd némi fantáziát a zenekarban.
- De anyuéktól kitelik, hogy a bátyánkat a nyakunkba sózzák, hogy vigyázzon ránk. – húzta el a száját Jessica. – Ez nagy gond lenne?
- Nem, így legalább biztonságban éreznek titeket. Biztos vagyok benne, hogy a szüleitek féltenek. Minden szülővel így van ez. Ne vegyétek korlátozásnak, ha néha azt kérik, időben érjetek haza. Nekik van igazuk. Nem szabad zokon venni ezeket a kéréseket. Csak jót akarnak, nem piszkálódásnak szánják.
A lányoknak kikerekedett a szemük, ahogy hallgatták. De igazat adtak neki.
- Az én mamám is mindig aggódott értem. Szerintem még most is félt, pedig én már tizenkilenc vagyok. – Most sajnálta csak igazán, hogy már betöltötte, mert ez a három év korkülönbség nagyon soknak tűnt. De hát ez van. Cynthiát is szíven ütötte Billy kora.
- És egyidősek vagytok Mike-kal és Tom-mal? – kíváncsiskodott Elizabeth.
- Tom-mal igen, de Mike már húsz lesz ősszel.
Szóval Jessica keresztet vethet arra, hogy valaha is randira engedik vele. De hát a szülőknek nem kell mindent az orrára kötni…
- Szóval, megteszitek, hogy elkéritek otthon magatokat és visszajöttök? Ha nem engednek el este, akkor legalább délután. – Billy szinte könyörgőn nézett Cynthiára.
Mostanra már mindenkinek egyértelművé vált, hogy tetszenek egymásnak, még ha ők titkolni próbálták is egymás előtt.
Cynthia bólintott, mert Billy rászegezte a tekintetét.
- Megpróbálunk kimenőt kérni, de nem ígérünk semmit.
Jessica viszont szorgalmazta az interjú ötletét. Igaz, nem ő fogja elkészíteni, mert ez Elizabeth területe, de ő is rábólintott. És még mindig akadt a tarsolyukban egy-két ötlet arra az esetre, ha nem tudják ma este a fiúkat meghallgatni.
- Van demo cd-tek, amit elkérhetnénk, ha nem engednek el?
- Nem készítettünk még demo-t. És kiadót sem kerestünk. Nem tartjuk ezeket a dalokat arra méltónak, hogy átadjuk kiadónak. Még fejlődnünk kell. De remélem, majd meglátjátok.
Cynthiával alig tudták levenni a szemüket egymásról. Végül Billy újra kezébe vette az evőeszközt és folytatták az evést.
- Messze laktok innen? – kérdezte közben.
- Pár utcányira. – válaszolt Elizabeth. – Csak elkezdtünk a környéken mászkálni, hogy felfedezzük a területet, ahol élni fogunk. Egy hete költöztünk.
Beszélgettek kicsit a költözés nehézségeiről. Meg arról, milyen furcsa lesz az új környezet, és új barátokat kell találniuk. Új suli, és a régi barátnők sokáig hiányozni fognak. De ez a ház sokkal nagyobb, mint a régi és sokkal kényelmesebb is. A házba hamar beleszerettek. Jessicából dőlni kezdett a szó. Ő már befejezte az ebédet. Most lelkesen mesélni kezdte, hogy a szobáját ő maga alakította és festette ki, bátyjuk segítségével.
Billy mosolyogva hallgatta. Végül Cynthiának – Jessica két levegővétele között – volt alkalma ismét megszólalni. Ekkor viszont nevetve intette csendre húgát.
- Hagyjuk néha egy kicsit Billy-t is beszélni. – Próbálta a saját malmára hajtani a vizet, hátha még többet megtud a fiúról. Érdekesnek találta, több dolog is megmozgatta a fantáziáját vele kapcsolatban. Például, szerette volna zenélés közben látni, és hallani az énekhangját.
Eközben valami csoda folytán mindenkinek sikerült befejeznie az ebédet. Billy összeszedte a tányérokat és maga elé gyűjtötte őket. Megkérdezte a lányokat, mit kérnek még.
- Desszertre meghívhatlak titeket?
- Szeretnénk valami édességet, de nem muszáj meghívni. – kotyogott Jessica. Ő volt a legtorkosabb. – Ugye van tiramisu?
Billy elmosolyodott.
- Természetesen van. Szóval hármat kértek? – nézett körbe. De Cynthia megrázta a fejét.
- Én inkább almás pitét szeretnék.
Elizabeth túrótorta-szeletet rendelt.
Billy felállt az asztaltól és elvitte a tányérokat is.
Ami a legjobban tetszett a három lányban Billy-nek, hogy ugyanazt a dolgot nem szerették. Teljesen különbözőek voltak, egyszerűen csak azokat kellett megjegyeznie, amiket Cynthia szeretett. És máris meg tudta őket különböztetni.
Így volt ez az édesség kiválasztásánál is. Billy-nek megint oda kellett figyelnie, hogy ne keverje össze a rendeléseket. És közben igyekezett leginkább azt megjegyezni, Cynthia mit szeret. Később jól jöhet minden apróság.
Ahogy megfigyelte őket, rájött, hogy jól választott, amikor Cynthiát nézte ki magának már eleve. Jessica túl harsány és rámenős volt az ő elképzeléseinek, Elizabeth viszont túl félénk. Ha nem rajongott volna eredetileg is Cynthiáért, hanem egyszerűen csak találkoztak volna, akkor is ő tetszett volna.

Folyt.



(1269 szó a szövegben)    (925 olvasás)   Nyomtatható változat


  

[ Vissza: Anne20 - Urbán Annamária | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.28 Seconds