| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Végtelen házasság 39.
Szerző: Anne20 - Urbán Annamária
(09-29-2009 @ 09:43 pm)
:
A koncert
Billy-ék először megvették a söröket, minden ismerősnek köszöntek, aztán fellibbentek a színpadra összehangolni a felszerelést. Billy nagyon izgult, folyamatosan jártatta a tekintetét körbe a teremben, de még nem látta a lányokat. Igaz, még bőven nem volt nyolc óra. A haverok viszont már gyülekeztek a színpad közelében. A hallgatóság mindössze néhány főből állt idáig, főleg haverok, ismerősök, vagyis nem volt tömeg. De ez nem vette el a kedvüket, hogy játszanak. Elvégre minden zenekar kezdi valahogy, valahol. Ők itt és így. Kevés ember előtt, és egyáltalán nem vették komolyan. Most még inkább tűnt hobbinak, mint valódi munkának. Inkább csak álmodoztak a sikerről.
Mindenkinek volt valami innivaló a kezében. A jó hangulat is fokozódott. Szólt valami zene a háttérben, de Billy-éket nem zavarta.
Pár perce tartott a hangpróba, amikor arra figyeltek fel, hogy mintha elcsendesedett volna a „közönség”. Felpillantottak. A három lány ott állt az ámuló fiatalság közepén. Senki nem értette, ezek a lányok mit keresnek egy ilyen helyen. Mindenki összesuttogott körülöttük.
Billy gyorsan lerakta a gitárt, Tom és Mike is „eldobta” a hangszereit és az ikrek elé álltak. Gyorsan meg akarták őket menteni. Habár nem tudták, ki kicsoda, de Billy bepróbálkozott a középső lánynál.
- Örülök, hogy el tudtatok jönni. Már olyan régen találkoztunk! – vigyorgott. Cynthia visszamosolygott.
- És most honnan tudod, hogy a megfelelő lánnyal beszélsz? – incselkedett vele.
- Megérzés. Miért? A választottammal beszélek?
- Az attól függ, kit választottál.
- Biztos vagyok benne, hogy téged. Te vagy Cynthia, vagy nem?
A többiek mosolyogva figyelték őket, és nevettek.
- Ugye nem kell majd minden alkalommal újra bemutatkoznunk egymásnak? – forgatta a szemét Mike.
- Szegény fiúk! Ennyire problémás ikrek nem vagyunk! – kacarászott Jessica. – Egy idő után már messziről meg tudtok majd különböztetni minket.
- A bátyátok nem jött veletek?
- Nem, kivételesen sikerült lerázni. Nem érdekli a rockzene. Mondtuk neki, hogy csak unatkozna itt. – Összemosolyogtak a lányok, látszott, hogy nagy részük volt abban, hogy a báty otthon maradt.
Billy Cynthiára nézett, és felajánlotta, hogy igyanak együtt valamit, mielőtt kezdenek. Mármint csak üdítőt. Jessica és Mike, Elizabeth és Tom is elindultak a bár felé. Sikerült kivonni a lányokat a társaságból, mielőtt még megrohannák őket.
- Ma este nem azért vagytok itt, hogy autogramot osztogassatok, hanem szórakozzatok. – Billy átkarolta Cynthia vállát, és szinte terelgetni kezdte.
- A világért sem vennénk el tőletek a hírnevet. Itt nem mi vagyunk a sztárok, hanem ti. Nem tereljük el a figyelmet rólatok. – piszkálódott Cynthia. – Különben pedig dolgozni is jöttünk. Van nálunk fényképezőgép, készítünk néhány képet, és majd beszélhetünk a riportról is. Mi komolyan gondoltuk.
Billy-ék örültek a lehetőségnek. A fiúk fizettek, a lányok pedig elfogadták a kólákat.
- Mit szeretnétek? Bemutassalak titeket a haveroknak, vagy inkább nem akartok nyilvánosságot? – a kérdés elsősorban Cynthiának szólt, ezt tudták mind.
- Oly mindegy, mert szerintem felismertek, de maradjunk ennyiben. A legjobb barát az más eset, de nem szeretnénk ismerkedni. Inkább elvegyülnénk közöttük. Reméljük, nem néznek ki maguk közül.
- Szerintem tudják, hogy a mi társaságunkhoz tartoztok. – szólt Mike. – Bajotok biztosan nem lesz. Ha meg mégis kötözködnének, leütjük őket, mert mi mindent látunk onnan fentről.
Sok idejük nem maradt beszélgetni, mert a fiúknak már fenn kellett volna lenni a színpadon. Jessica kicsomagolta a gépet, és elfoglalták helyüket. A többiek mintha átengedték volna nekik a legjobb területet a színpad előtt, hogy ők lássanak legjobban. Persze, nem minden hátsó szándék nélkül: a lányok is ott voltak leginkább középpontban, és a mögöttük állók is így látták őket legjobban. Jessica máris kattintgatni kezdett.
Billy felkapta gitárját, és lenézett Cynthiára. Az a morbid érzése támadt, hogy eddig ő nézett a lány fényképeire minden este, most a lány nézhet fel rá. De ehhez ma este jól kell szerepelniük. Éppen kezébe vette a mikrofont, amikor a „nézők” tapsolni kezdtek, és biztató szavakat skandáltak.
Billy felnevetett, és megszólalt:
- Hű, ez aztán a biztató kezdet! Sziasztok! Mi vagyunk a "Sötét oldal"! Igaz, látok itt pár ismerőst, de örülünk az új rajongóknak is. Na, csapjunk a húrok közé, fiúk! Az első dal a reményekről szól. Reméljük, jól érzitek magatokat.
Halk sikoly volt a válasz néhány lány részéről. Az ikrek nevetgéltek.
- Oké, meggyőztetek.
Billy intett a fiúknak, és elénekelte a „Talán van még remény”-t.
Mindig azzal indított, hogy megszólította a nézőket, közben Mike-nak és Tom-nak volt ideje elfoglalni a helyét. Különben is Billy volt köztük a „nagydumás”.
Éneklés közben elég gyakran nézett Cynthiára, és várta, mit reagál a dalokra. Vagy rájuk, a környezetre, a többiekre.
A lányok először óvatosan nézelődtek körbe. Voltak páran, akik táncoltak, ugráltak, énekeltek, ők voltak azok, akik már gyakran hallották a fiúkat. Ezen felbuzdulva az ikrek is kezdtek feloldódni, és jól érezték magukat. Tapsoltak, és bekapcsolódtak a mókába.
- Most pedig néhány szó a lányokról. Egészen pontosan egy lányról. Aki nincs itt. Mert elhagyott. A dal címe ennek megfelelően: Elhagytál. Nagyon fantáziadús.
"Elhagytál"
Megint egyedül vagyok
Többé látni sem akarsz
Már nem fontos, mit akarok
Csak az, amit te akarsz.
Magamon kívül vagyok
Csapásként ért minden szó
Amikor mondogatod
Már nem vagyok neked jó.
Folyt.
(794 szó a szövegben) (994 olvasás) 
|
[ Vissza: Anne20 - Urbán Annamária | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
