:
Samu örült, hogy véget ért a nyár, izgatottan várta az első napot, amit majd a diákokkal eltölthet. Ma még üresen áll a tanterem, minden csendes. A nap sugarai egyre kevésbé és halványabban merészkednek be az ablakon.
Holnaptól viszont élet tölti meg az iskola falait, és mindenki, aki csak belép a biológiaterembe, őt fogja nézegetni.
Hófehéren csillogva álldogált a sarokban, és fülelt.
Hamarosan megérkeztek a hangoskodó, nevetgélő diákok az első órára. Körülnéztek, mi változott a nyáron. Ekkor meglátták Samut, és néhány balhésabb fiú máris piszkálni kezdte.
Az óra idején békén hagyták, de aztán szünetben nekiestek. Almacsutkát nyomtak a kezébe, szétfeszített fogsora közé cigarettacsikket dugtak, bordái közé pedig fadarabot. Aztán órákig vihogtak kidekorált kinézetén.
*****
Samu nagyon sajnálta, hogy véget ért a nyár. Számolta a napokat az iskolakezdésig. Hamarosan elözönlik a diákok az iskolát, és mostantól neki sem lesz egy perc nyugta.
Ma még üresen áll a tanterem, minden csendes, a nap sugarai egyre kevésbé és halványabban merészkednek be az ablakon. Holnaptól viszont mindenki, aki csak belép a biológiaterembe, őt fogja piszkálni.
Emlékezett, tavaly is mindenféle csínyt követtek el az ő rovására.
Vasárnap éjjel már alig aludt. Próbálta felkészíteni magát a néhány hónapos kínzásra.
Meghallotta az első hangokat a folyosón, és tudta, hogy ide is jönnek. Valamelyik osztálynak biztosan biológia lesz az első óra.
Így is volt. Szivárogni kezdtek a tanulók, volt, aki észre sem vette, de néhány fiú emlékezett rá, és rá is kezdtek:
- Nézzétek, Samunak elvették a kellékeit! Van valakinél cigi?
Az első nap minden évben ugyanolyan hosszúra nyúlt a biológiateremben álldogáló csontváz számára...
(248 szó a szövegben) (909 olvasás)
