Ennyi van

Kerti bokor, vadon nyílt szirom,
Réteken virító fájdalom,
Egekbe simuló fellegek.
Segítsetek.

Dőlt fák, friss erőre kapjatok,
Békítő árnyékot adjatok,
Hűtsétek tűzforró lelkemet.
Segítsetek. 

Bújt érzéseim áradjatok,
Szívemből fakadjon fodrotok,
Eleven látást teremtsetek.
Segítsetek. 

Nektárral csüngő szőlőhegyek,
Takarjon lecsorgó nedvetek
Gyógyíthatatlannak hitt sebet.
Segítsetek.

Kalászok, hajolva érjetek,
Bőségben, hisz’ sokan éhesek,
Arany-könny: pergő búzaszemek…
Segítsetek. 

Gondolatok, üljetek körém,
Marva kapaszkodjatok belém,
Figyeljetek: ím’ Titok-szelet.
Segítsetek. 

Tanuljátok imádságomat:
Sűrűn nyelt, sós ízű szavak.
Keressetek meg egy Gyermeket.
Segítsetek. 

Vigyétek, ennyi van: mindenem,
Csókom kötésével szentelem.
Veletek küldöm. Siessetek!
Segítsetek!
Segítsetek!

LOCCCÁNAK, lányomnak szeretettel!

2010-08-29