(Mini színdarab)

Bíró: Szólítom a baleset szemtanúját!
Tanú: Jó napot kívánok! Itt vagyok
Bíró: A tanú az Öné, ügyvéd úr.
Ügyvéd: Köszönöm bíró úr. Akkor feltenném az első kérdést. Tisztelt tanú! Ön látta a balesetet, vagy a kritikus pillanatban éppen elfordult az esemény színhelyétől?
Tanú: Ügyvéd úr. Ne tessék a számba adni a szavakat.
Ügyvéd: Válaszoljon a kérdésre, kérem.
Tanú: Maga nem kérdezett, hanem alternatíva elé állított.
Bíró: Fogalmazzon egyszerűbben, ügyvéd úr.
Ügyvéd: Rendben. Szóval, tisztelt tanú. Mit csinált az esemény idején az adott helyszínen?
Tanú: Gyalogátkeltem.
Ügyvéd: Mit látott?
Tanú: Kérem. Volt ott a járdán mellettem egy csinos szőke nő…
Bíró: A tárgyra térjen rá.
Tanú: Én rátértem volna, de tudja, a korkülönbség…
Bíró: Ha így folytatja, akkor kivezettetem.
Tanú: Akkor én pedig ki is megyek. Nem én vagyok a gyanúsított, ne kekeckedjen velem a bíró úr. Tanúskodni jöttem.
Bíró: Akkor miért nem a kérdésre válaszol?
Tanú: Kérem, én azt teszem, csak nem értem, a baleset szempontjából miért fontosak ezek a kérdések?
Ügyvéd: A balesetből mit látott? Arra válaszoljon.
Tanú: Láttam, hogy balról jött az a szuperjárgány, és belegázolt az átkelő gyalogosok közé.
Ügyvéd: Tehát látta, hogy ez az ember, aki a vádlottak padjában ül, belehajtott az emberek közé?
Tanú: Nem kérem. Ezt az embert soha sem láttam.
Ügyvéd: De, hát ő ült az autóban!
Tanú: Ezt maguk jobban tudják, én ugyanis csak sötét autóüveget láttam. Nem volt mögélátásom.
Bíró: Akkor hogyan akar maga tanúskodni?
Tanú: De hát maguk hívtak be tanúnak!
Ügyvéd: Azt hittük, mindent látott.
Tanú: Az már igaz, hogy sokmindent láttam életemben, de…
Bíró: Haladhatnánk az ügyben.
Tanú: Csak ne túl gyorsan, mert azt büntetik. A gyorshajtást. Én tiszteletben tartom a törvényeket.
Bíró: Akkor ne felejtse el, hogy eskü alatt vall.
Tanú: Nem vallok! Tanúskodom, mint már mondottam.
Bíró: De hát azt sem teszi!
Tanú: Mit?
Ügyvéd: Válaszoljon akkor igennel, vagy nemmel, ha az egyszerűbb az ön számára.
Tanú: Jó.
Ügyvéd: A baleset idején ittas volt-e?
Tanú: Most akárhogyan válaszolok, ez rossz színben tűntet fel engem.
Bíró: Amennyiben?
Tanú: Ha azt válaszolom, hogy nem, akkor azt gondolhatják, hogy előtte igen. A másik választ azt hiszem, nem kell megmagyaráznom.
Bíró: Maga nehéz eset.
Tanú: Talán, mert nem kérdeznek egyértelműen.
Ügyvéd: Egy nagyon egyszerű kérdést teszek most fel.
Tanú: Tessék csak.
Ügyvéd: Hol tartózkodott 2008-05-12-én?
Tanú: Az milyen napra esett?
Ügyvéd: Mit tudom én?
Tanú: Akkor mit vár tőlem?
Bíró: Maga csak akkor tudja megválaszolni, ha megmondjuk, aznap milyen nap volt?
Tanú: Igen, és, ha nálam van az asztali naptáram is.
Ügyvéd: Az meg minek?
Tanú: Kérem, az ember feje nem káptalan. Azért írom fel a naptárba, hogy tudjam, mikor merre jártam, mit csináltam.
Ügyvéd: Lesz szíves közölni a választ velünk?
Tanú: A naptár otthon van.
Bíró: Miért nem hozta el?
Tanú: Nem tudtam, hogy a tisztelt bíróságot érdekelni fogja a mindennapi tevékenységem.
Ügyvéd: Nem könnyű magával zöld ágra vergődni. A vádlott megfenyegette magát talán?
Bíró: Utasította, hogy ne válaszoljon, ha az rá nézve terhelő?
Tanú: Nem értem, kérem, mire gondolnak?
Ügyvéd: Tudja mit? Mondja el, maga szerint mi történt a baleset helyszínén?
Tanú: Rendben. Az úgy volt, hogy reggel elindultam a piacra hagymáért, mivel az hiányzott a lecsóhoz. Persze előtte még megettem egy kiflit egy pohár tejjel, mert…
Bíró: Elég!
Tanú: Délig nem nagyon, de ahhoz igen, hogy a sorban állást…
Bíró: Magából elég! Kezdem úgy érezni, hogy maga bűnrészes, és összeszövetkezett az autóvezetővel, hogy elgázolja a piacra igyekvőket, mint potenciális konkurenciákat.
Tanú: Na de bíró úr! Ezek szerint lassan, gyanúsított leszek én is?
Bíró: Közel áll hozzá!
Tanú: Akkor kérem, én odébb lépek, hogy ne legyek közel, esetleg le.
Bíró: Ügyvéd úr kérem! Javasolom, hogy terjesszen fel újabb beadványt, melyben részletezi az előre megfontolt szándékot, és a bűnszövetkezet tagjainak névsorát. A tárgyalást berekesztem. Nos, tanú, mit szól ehhez?
Tanú: Mi legyen bíró úr?