(Zafir – a nő szövege, és Artur Brun – a férfi szövege)

Nő:
(Na, végre leülhetek olvasni! Milyen kellemes lesz egy kis kikapcsolódás! Mára kész vagyok teljesen! Hmm, van még két nyugodtnak ígérkező órám.)

Férfi:
Szia kedvesem, megjöttem a munkából. Már az előszobában éreztem az étel illatát, amit főzöl! (Ez a nő sosem szellőztet, amikor kotyvaszt a konyhában?)

Nő:
Drágám, de örülök! Mi újság? (Pont most kezdtem egy izgalmas fejezetbe a könyvemben. Ez is tudja, mikor kell hazajönni!)

Férfi:
Tudtam, hogy örülni fogsz nekem, ha kicsit korábban jövök haza, mint szoktam. (Fogadjunk, már megint valamelyik ostoba szerelmes regényét olvassa, és közben odaégeti a kaját.)

Nő:
Nahát, mi történt, hogy ilyen hamar? … Valamit kiválóan megoldottál idő előtt? (Legalább ideszólna, de nem! Élvezi, ha gyötörhet.)

Férfi:
Kedvesem, megkötöttem életem egyik legnagyobb üzletét, ezért hazajöttem ünnepelni. (Jobb lett volna, ha elmegyek egy kicsit sörözni a haverokkal, minek is siettem haza?)

Nő:
Ez nagyszerű! Mennyit kerestél vele? … Bár nem ez a fontos. Hoztál valamit a nagy ünnepre? (Francba! Már megint fillérekért adta el magát, aztán nekem kell tartani a hátam a végén. )

Férfi:
Tudod, hogy az üzletben nem mindig az anyagi számít, de ez tényleg bomba üzlet, mondhatnám, repeszgránát. (Darabokban térül, a fene egye meg! Azt hiszem, megint nincs itthon semmi ital.)

Nő:
Ezt a fantasztikus húzásod le kell öblíteni valamivel! Hoznál egy pezsgőt? (Addig sem vagy itthon, te balfék! Már megint belekeveredtél valami kétes üzletbe.)

Férfi:
Ha nincs itthon semmi, akkor szívesen, de beszállsz a bizniszbe? Most nincs nálam apró! (Mondtam én, hogy inkább a sör és a haverok)

Nő:
Ezt a bomba szitut nem lehet elaprózni! Nálam sincs apró egyébként! (Mit képzelsz, majd pénzelem a veszteséges próbálkozásaidat?)

Férfi:
Gond egy szál se, csak tud a boltos visszaadni a húszezresből! Mindjárt jövök! (Hogy az a ... most ki kell vennem a tartalék pénzemet, de mit tehetnék mást?)

Nő:
Alig várlak, drágám! Siess! (Tudtam, hogy van még pénze! Remélem, eltart egy darabig, míg talál megfelelő italt, amilyen nagy igényű! Addig is olvashatok.)

Férfi:
Már itt is vagyok! Nézd csak, mit hoztam! Ilyet nem kapni minden nap ám! (De jó, hogy még nyitva volt az a multi. Egész olcsón kijöttem belőle)

Nő:
Micsoda márka! Nem ismerem! Ittál már ilyet? …Bízom az ízlésedben, drágám! (Tudtam, hogy valami lónyállal áll elő! S milyen hamar! Ez több mint bosszantó!)

Férfi:
Mindjárt kibontom, de te közben elmesélhetnéd, mit csináltál ma? (Érzem, ennek a sárkánynak semmi sem jó, de honnan szagolja ki a dolgokat?)

Nő:
Óh, említésre sem érdemes! Lefegyvereztem néhány nagymellényt, kopasszá kiabáltam néhány nagyarcút, helyrepofoztam pár elszállt lúzert ... (És mellette megfőztem, kitakarítottam, rendet raktam a te zűrös portádon is, hosszasan hallgattam a telefonban hyperérzékeny anyádat, gyermekeinket rendreutasítottam, stb. Ne is soroljam, teljesen értelmetlen!)

Férfi:
Öhm, izé, tehát a szokásos rutinfeladatok. Tényleg! Mi lesz a vacsora? (Hogy ez mindig rejtvényekben beszél)

Nő:
Csirkepörköltnek indult … nokedlival ... de közbe jött anyád telefonhívása, tudod, mennyit tud beszélni! Vagy fél órán keresztül hallgathattam, apád kivel, mikor, mit és hogyan ... (Mert nekem minden nap őt kell hallgatnom, ha főzök, ha ügyet intézek, még a fürdőben is utolér, és még elvárod, hogy minden tökéletesen menjen!)

Férfi:
Ez volna a csirkepörkölt? Gusztusos. Ezek a hatalmas gombócok pedig a nokedli? Hát? Nem csoda, ha nem találtál időben férjet! Apámat pedig ne említsd, annyit kell tűrnie, mint nekem. (Ezt a nőt felbérelte valaki, hogy kicsinálja az idegeimet)

Nő:
Azt mondtad, a sült húst is szereted! Gombóccal. Férjet? Találhattam volna, többet is. Emlékszel például a szemüveges barátodra? Most kórboncnok. Olyan biztonságot sugárzóan határozott, férfias volt! … Csupán nem volt kedvem ahhoz, hogy élve boncoljon, … olyan kezekkel...(Aki tűr, az én vagyok, te vadszamár, de ezt hogyan mondhatnám el neked?)

Férfi:
A sültet szeretem, igen, de nem a leégettet. Barátom, kórboncorvos? Nem emlékszem ilyenre! Téged egyébként sem lehet élve boncolni. Élet az, amit csinálsz? Velem is mit művelsz? Te boncolsz engem. Az életemet is széttrancsírozod! (Na végre, hogy ezt is kimondhattam!)

Nő:
Én csak a húst, de te engem naponta leégetsz. Szerinted az élet, amit te annak nevezel? Ami trancsíroz téged, az a te hozzá nem értésed a világ dolgaihoz, s a következmények figyelmen kívül hagyása! (Már semmi fék a szókimondásban! Mi lesz ebből? Én valójában nem akarom vérig sérteni!)

Férfi:
Vérig sértettél! Mi az, hogy nem értek semmihez? Ki javította meg a bejárati csengőt? És a mosógépet? És az ajtózárat? Ki festette ki a gyerekszobát? Ki cserélt később zárat? (Ja azt te)

Nő:
Bocs, de azóta nem jó a csengő! Kopogni kell, ha valaki be akar jönni! Mosógépünk csak agresszív oldalba rúgások hatására működik. A zárat a leggyatrább betörő is ki tudná nyitni.. A gyerekek pedig csak sötétben mernek bemenni a szobájukba. A falak miatt.

Férfi:
Ha neked ennyire nem vagyok jó, akkor minek vagy még itt?

Nő:
Szerinted itt vagyok? Látsz egyáltalán? Hahó!

Férfi:
Nem! Nem látlak, csak hallak, de az is éppen elég! Különben is ... mikor eszünk már?

Nő:
(Na ne, ez már sok! Miért is veszekszünk? Ennek véget kell vetnem!) Csukd be füled, nyisd ki szád, adok neked vacsorát! Ha megfelel a leégett csirkepörkölt a gombócnyi nokedlikkel. Biztos, hogy éhes vagy?

Férfi:
Mondtam én, hogy rosszul főzöl? Hé! Ez a csirke nem is olyan ijesztő, a nokedli pedig, hát kicsit nagyobbacska, de...

Nő:
Ha nem zavarna meg a főzésben senki, tudnék én jobban is!… Ez a kis fejmasszázs, hogy tetszik? (Nincs ezzel a pacákkal semmi komoly gond, csak elsodorja időnként a hétköznapok kétes forgataga.)

Férfi:
Tulajdonképpen nem is vagyok még annyira éhes. Ehetünk később is ... akkor esetleg … Utána megküzdünk azzal a néger baromfival.

(Felolvasva 2008.08.02. Szentbékkálla Művelődési Ház.)