Harapok bort ritka fogakkal,
S vörös szemeimen keresztül,
Nézem hevült barátaimmal,
Mellettem mélabús kutya ül.

Ne szomorkodj, bánatblöki!
Igyál inkább te is velünk,
Hangulathoz jobban jön ki,
Ha hegy levéből együtt nyelünk.

Mámorszavaktól hangos a terem,
Gyakran ürülnek a poharak,
Fehérnép férfiakkal egyenlően,
Fej-fej mellett fogyasztanak.

Nem szégyen, ha finom bortól
Szegény fejünk elnehezült,
Üres most kinn a kutyaól,
Blökink asztal alá került.

Követi őt néhány torkos,
Feladva rég a kortyolgatást,
Térd roggyan, nadrág foltos,
Nem bírva az ellen-állást.

Kapaszkodva borult a pult,
Alább csúszott néhány manus,
Így történ, hogy kiszorult
Asztal alól Misi kutyus.