Hajnali vonat, fémkerék zakatol.
Álomból riadt banyának
Folyik a nyála.
Hirtelen felkapott ruhában araszol,
helyettese részeg urának.
Kendő nincs nála.

Sorompó csörlőjét kínnal csavarja,
elege van az egészből.
Közeleg a gép.
Szemeit fény elől kezével takarja,
szépeket gondol férjéről.
Régi emlékkép.

Volt ez valamikor közös munka,
váltónál ketten fiatalon,
szellőben ölelés.
Ma már csak ennyi lett a jussa,
egyedül kinn a hajnalon.
Didergős szenvedés.

Sebesen haladtak mellette a kocsik,
álmosan nézte a síneket.
Párába sóhajtott.
Sorompót markol, s pihen egy kicsit.
Naponta vonszol ki éveket,
édes szót rég hallott.

Ez ma, úgy érzi, a leghidegebb hajnal,
a hűvös a szívéig hatol.
Billen öreg teste,
közben kocsi döccen hatalmas robajjal.
Ő gyengülve a sínekig hajol.
Senki nem kereste.

Csak este.