Jelenet

( Horror, hol meg nem. )


Rendőr1: Jó napot kívánok!

Özv. Mákonyos Bálintné: Mit keres?

R1: Havi százhúszezret.

Mné: Nem úgy! Itt, az én konyhámban!

Rendőr2: Jöttünk közölni a tényállást, hogy itt most végrehajtás lesz.

Mné: Tévedés! Itt most főtt tészta lesz.

R1: Mit szokott rá tenni?

Mné: A fazék fedelét.

R2: Tehát, nem fedél nélküli.

R1: Az jó, mert akkor nem kell ez ügyben is intézkednünk.

Mné: Hol van a végrehajtó?

R2: A szobákat veszi szemügyre. Illetve, végrehajtandó ingóságot keres.

Mné: Ingóságot? Van a sarokban egy állólámpa. Az mindig inog.

R1: Más nincs?

Mné: Nincs. Korábban már végrehajtották. A lámpa is azért álló. Nincs mire leülnie.

R2: Szőnyeg?

Mné: Azt nem hajtották. Összetekerték.

R1: Tévé?

Mné: Nem jöttek ki magukkal? Pedig direkt fodrásznál is voltam.

R1: Nem úgy értettem. Nincs készüléke?

Mné: De van.

R2: Hol?

Mné: Itt a fülemben. Hallókészülék.

R2: Ne humorizáljon a rendőrséggel.

Mné: Komolyan mondtam. 2007-ben kaptam közgyógyra. Akkor még járt.

R1: Csak van valamije! Mivel tölti ki a napjait?

Mné: Nem a napjaimat töltöm ki, csak a sárga csekkeket.

R1: És fel is adja?

Mné: Már rég feladtam.

R1: Na, jó! Megyek, szólok az úrnak, hogy ide jöjjön. Látok itt ezt-azt.

Mné: Úrnak? Azt hittem, a végrehajtónak szól.

R2: Mondja, asszonyom! Ön, mint védtelen öreg néni, nem fél egyedül itt a falu végén ebben a házban?

Mné: Nem vagyok én védtelen.

R2: Nem?

Mné: De nem ám! Van nekem hatlövetű mákdarálóm, meg svéd acélból készült vájlingom. Éjjelre pedig magam mellé veszem a sodrófámat. Csőrre töltve!

R2: Ejha! És van erre engedélye? Izé! Mondtam már, hogy ne humori …

Mné: Ezt is komolyan mondtam. A környéken úgy neveznek a hátam mögött, hogy „ a vas és edény orrú banya”.

R2: Na, de mégis! Mi van, ha valaki megtámadja, és testközelbe kerül? Hogyan védekezik?

Mné: Fiam! Nekem már nem kell védekeznem.

R2: Nem úgy gondoltam!

Mné: Akkor pedig elég, ha rámosolygok. Mire kihullottak a fogaim, addigra már kivették az alapszolgáltatásból a fogpótlást.

R1: Asszonyom! Asszonyom! Ahogy kerestem a végrehajtót, rossz szobába nyitottam be. Tudja, hogy egy disznó fekszik az ágyában?

Mné: Kedveském! Én már két éve özvegy vagyok.

R1: De tényleg! Láttam. Egy döglött disznó …

Mné: Ja? A kisszobába nyitott be? Fél éve nincs hűtőm, de mivel tűzifám sincs, ott tartom a húst. Plusz két fok van odabenn. A lányomék hozták nekem az ünnepekre. Igazán rendes gyerekek.

Végrehajtó: Rendesek, hogyne! Azért nem fizetik a részletet, és mivel maga a kezesük, ezért vagyok itt.

Mné: Magának is fiam.

Vh: Mit nekem is?

Mné: Csak kívántam valamit … magamban.

Vh: Akkor én most itt is körülnézek.

Mné: Tessék csak! Érezze magát nálam otthon.

Vh: Ha így mennek a közeljövőben a dolgok, akkor bizony úgy lesz. Viszem a házat is.

Mné: Ha elég erős hozzá.

Vh: Fenyeget?

Mné: Én? Dehogy! Csak sziklára épült az alap. Régi ház. Sok mindent kibírt már. Magát is túl fogja élni.

Vh: Hopp! Látom, itt a konyhaasztalon ez a késkészlet valódi szamuráj szett.

Mné: Keveri a ferde szeműeket. Ezt én a kínai piacon vettem. A szamuráj pedig japán.

Vh: Nincs itthon semmi, amit foglalni tudok? Valami értékes?

Mné: Ebben a házikóban akkor van érték, ha én itthon vagyok.

Vh: Hm. Így is jó! Itt ez a papír. Ezt szépen aláírja …

Mné: Kizárt dolog. Kézzel nagyon rondán írok.

Vh: Ne nehezítse meg a dolgom! Aláírja, hogy itt voltam. Foglalni nem tudtam. Majd jövök egy másik papírral a házért.

Mné: Nahát! Sajnálom, hogy éppen most romlott el a hallókészülékem. Nem hallom, mit mond, csak azt látom, mozog a szája.

Vh: Hogy az a …

Mné: Szájról tudnék olvasni, de … szóval szájról.

Vh: Na, menjünk innen, mielőtt még ideges leszek!

Mné: Egy kávét azért biztosan szívesen innának.

Vh: Hát … izé … talán …

Mné: Figyelmükbe ajánlom itt szemben a vegyesboltot. Ott nagyon finom kávét lehet kapni. Nekem nincs itthon, mert nem telik rá … nahát! Hogy elrohantak!