ANNA-SZÉP

Szeretem Annát, a feleségem,
szívtépő világban menedékem:
szépsége számomra kikötő,
másoktól szememet bekötő.

Lenyűgöz, felvidít újra,
nem enged hajlani búra;
vágyok, epedek feléje,
mint szerelmes vőlegénye.

Annácska, olvassad versemet,
bájaid leírni nem lehet,
jól beléd estem, már ki se nézek,
szépséged eléggé megigézett.
...

(Anna-szép élmények szárnyain
átsiklom életem árnyain,
s ha szemeim végleg lehunynak,
"Köszönöm!" - mondom az Úrnak.)