:
Szolga lennék csupán, ki a múlt miatt jajveszékel?
Koldus aki nem kap alamizsnát, de lopni szégyell?
Hályog van szememen, összefolyt minden fontos részlet.
A jövőt keresem, közben a szürke ködös képre
napot festek. Bágyadt tekintetem búsan az üres
teret vizsgálja, elvesztem, de bízok a semmiben.
Nem alkotok értéket és nem tudom a mértéket,
lassan üveggyöngyök, ősi aranyborjú díszíti
lelkemet. Kiürült életem, fogva tart a remény,
hiába átkozom sorsomat, nincs változás, kemény.
Az üvegtölcsérből lassan lefogy négyévnyi homok,
körös-körül széttiport falak, a Nemzeti romok.
Az öltöny jól áll nekem, talán még újra én leszek,
s ha nem, az sem baj, Világgá akkor sem megyek...
(94 szó a szövegben) (1177 olvasás)