:
Akkor gyere, ha valaki vár,
a szív nem ismer olyat, hogy muszáj.
Megéltem poklot, Mennyei hegyet,
nem maradtam veled, nem lehet.
Másé voltál és vagy,
a múlt idő arcomra fagy.
Sírnék, de lelkem csatornája aszott
az érzés még nem halott,
de dolgozom rajt,
makacs, pedig ismeri a bajt.
Versem nem szép alkotás,
marja lelkem a gyász.
Gyógyulva mosolygok majd,
lesütött szemmel piszkálom az avart,
hová könnyem hullt, még emlékezem,
most csak belestem a réseken.
Nem hallom az önfeledt kacajt,
szól a csend: többé már ne akard!
Indulok, irány a város,
tavasz még lehet, de nem virágos.
(83 szó a szövegben) (928 olvasás)