:
Hajnalodik. Az éjszaka már nagyot nyújtózva
indulni készül, hogy átadhassa helyét a fénynek.
Még alszik a város, a házfalak között fekszik
a csend. Nyugodt álmát nem zavarom én sem,
halkan lépek, ahogy lassan ballagok az utcán.
Ma végül is ráérek nagyon. Így aztán hagyom,
a köd vállaimon potya- utazzon. Álmodtam
az éjjel, s azon merengek: mit jelenthet vajon?
Lángszirmú virágot láttam, ahogy kinőtt valami
kietlen, valami végeláthatatlan pusztaságban.
Bársony szirmán apró harmatcsepp fénylett
csillogón, és közelebb érve, magamat láttam.
Gyönyörűséges szép volt ez a virág! talán
nem is nyílt még hasonló soha. Csodáltam!
Hogy képes volt életet hozni a kihalt tájba!
Hogy ennyi szépséget képes hordani magában!
De mit jelent ez az álom? Talán csak a vágy,
hogy szeretném megtalálni magát a Csodát?
Vagy hogy már megtaláltam, csak még nem
láttam? Hajnalodik. A fénybe viszem álmom!
(125 szó a szövegben) (1158 olvasás)
