:
Kovács Daniela, Káli László:
Egy csillaghoz az égen, akit Bódi Lászlónak hívtak a Földön...
Mezítláb az úton tovább…
Indulni kell valahová.
Ki tudja, hová jutunk még?
Ki tudja, van-e még miért?
Felhő, felhő fenn az égen,
vigyázz álmaira, kérlek,
mikor szívét tölti meg
a fénnyel érő sűrű csend.
Nincs már több szó, nincs már több dal,
nincs már több jó, nincs diadal!
De itt maradt pár gondolat.
Örök a nyár, és mezítláb
futunk tovább Cipő után...
Minden dalod bennünk dobog,
és ragyog, mint a csillagok.
Ezt a sorsot választottad,
mi utunk lett a te utad.
Sötét szárny suhant az égből,
gyászfelhők közül, és végül
testestül veti rád magát.
Már csak a csend mesél tovább...
Nincs már több szó, nincs már több dal,
nincs már több jó, nincs diadal!
De itt maradt pár gondolat.
Örök a nyár, és mezítláb
futunk tovább Cipő után...
(134 szó a szövegben) (1029 olvasás)
