Maradj velem, amíg világ a világ
És mosolyogj rám ködös reggelen
Én karomba veszlek, mindegy, hogy ki lát
És köszönöm, hogy megmaradsz nekem.

Maradj velem és sírni elfelejtesz
Szoríts magadhoz alkonyat előtt
És lásd a rosszat, mit a sors velünk tesz
Felejtsd el mind az elfelejthetőt

Minden, mi vár az elmúlás előtt még
Minden, mitől csak fátyolos szemed
Lásd velem, mit én is látni szeretnék
Hogy akard, mit én akarok Veled.

Mert eltűnik minden, az útról árnyak
A csillagok és a hold az égről
Eltűnnek mind akik még hazavárnak
Elfogynak mind a családi képről

Elvész az öröm, a hajnali harmat
Könny a szemedből, könnyből a só
Elvész az ige és örök hatalmat
Nem nyerhet többé a kimondott szó 

Széthull a világ, az idő, az atom
Sírja se lesz már, se rajta virág
De jó, hogy ma még füledbe súghatom
Hogy hozzád kötött a parázsló vágy 

Amíg világ a világ, maradj velem
Amíg utoljára kel fel majd a nap
Kézenfogva az elmúlással szemben
Győzedelmes egyetlen pillanat.