Kerestem, amíg keresni volt mit
S találtam is én, nem keveset
Találtam kincset és ócska holmit
Összeszedtem mind, amit lehetett.

Az évek eltűntek, összecsúsztak
Elcsendesült az ifjak dala
Jön az öregség, s ittfogott túsznak
A hétköznapok zordon hada

Színes arcok, tükör-vízcseppek
Illatok a forró nyári mezőn
Íze a távoli vad szerelmeknek
Régvolt mesékre emlékezőn

Én is eltűnök, mint kósza felleg
Égre simulva alkonyi szélben
Apró porszemeként a végtelennek
Az elillant idő nyomába léptem.