:
Végső búcsú az Augusztától
Fordult a világ, megint, most nagyot
Más zajtól hangos már az épület
Komoly arcunkon, mit otthagyott
Időnk a falon: semmi érzület.
Merev, komoly messzi fiatalság
Közel s távol nincsen már menedék
Mindegy lenne, úgyis mit akarnánk
Elfújta a múlt hideg szele rég.
Mennyi halál és mennyi szenvedés
Ki látja most, mi volt itt hajdanán
S a tudás, mert összegyűlt nem kevés
Egy poros könyvben lapul majd talán
Eljött a Rontás, felkent pusztulat
Rút gyomként kornyad minden ó-virág
Tisztítótűznek hitt vad indulat
Ebből lesz egyszer majd a jó világ?
Elmegyek hát, mert így akartátok
Minden rút bűnömet meggyóntam már.
Szavam sincs több, sem áldás, sem átok
Lelkem békéje oly régóta vár.
(94 szó a szövegben) (136 olvasás)