November 1-jén aztán gyakorlatozás helyett a raktárak elé vezényelték a fiatalokat. Sebtében kiosztották mindenkinek a kincstári felszerelést, a pótzoknitól a sátorponyván át a "rohambiliig" (acél rohamsisak) mindent. Úgy 15 kilónyi felszerelést kapott kapott minden srác. Ez idáig nem volt megnevezése sem ezen alakulatnak. A 250 jelenlévő fiatal előtt megjelent egy jól kidekorált tiszt, akit eddig senki sem látott még. Udvariasan, de kimérten bemutatkozott. Neve bizonyos Bakke őrnagy volt, egy franciaországi veterán, -a jobb lábára sántított is. Bemutatott néhyány alacsonyabb rangú tisztet, akiknek az újoncok vezetését kellett átvenni. Ők is mind újoncok, akadémiai kadétok voltak, tapasztalat nélkül. Csak ekkor lett felosztva 12 fős rajokra a 250 fős csoport. Bakke közölte a az innentől érvényben lévő katonai besorolást, megnevezést. E szerint ez a csoport a 978-as gránátos ezred 2. százada lett, amely a 271. népi gránátos hadosztály rásze. (magyarul egyszerű gyalogos alakulat) Közölték, hogy napokon belül a frontra kerül az egység. ezt a fővezérség is megerősítette azzal, hogy az egységet hadrafoghatóvá nyílvánította, a hiányos kiképzés ellenére. 

Két nappal később már menetfelszerélesben állt mindenki az állomáson. Már a fegyvereket és az egy heti ellátmányt (étel, lőszer, stb) is megkapták, jelezve, hogy amint leszállnak a vonatról, már mennek is a frontra. Egyszerű marhaszállító vagonokba kellett felszállni. A szag szinte kibírhatatlan volt. Csak két nappal később, 5-én szállítottak lemindenkit, immáron Budapesten. Pihenőt nem tartottak, helyette menetben megindultak délre a Csepelszigetre. A századnak partvédelmi feladatokat szántak. Menet közben kapta meg minden szakasz- és raj vezető a térképeket és az utasításokat. Szigetszentmárton és Ráckeve közt jelölték ki a területet, melyet meg kellett védeni. Út közben kétszer is el kellett rejtőznie mindenkinek az útszéli bozótosban szovjet gépek támadása miatt. Szerencsére nem sérült még meg senki. A települések üresek voltak. Akik a kiürítések ellenére is otthon maradtak, azok is elrejtőztek pincéikben. Az éjszakát már a parton töltötte a század. Az őszi idő megviselt mindenkit. 10 fok alá csökkent a hőmérséklet, és csak sátrakban lehetett aludni -már aki tudott. A túlpartról lövöldözés hallaotszott mindvégig, a távolból pedig ágyúzás. Szó szerint rettegett mindenki. A hideg miatt megszegték a parancsot, miszerint nem lehet tüzet gyújtani, muszály volt teát főzni, különben csomóan rosszul lettek volna a hűvöstől. éjféltől ráadásul az eső is elkezdett esni. A teljes heti tea-ellátmány elfogyott egy éjszaka alatt. Melegedásre csak az alkohol maradt, azt vizont harc előtt szigorúan megtiltották.

Emerick szakasza -úgy 75 fő- mintegy 100 méteres szakaszon kapott egy partszakaszt másnap reggel. Egész nap ásták az árkokat, melyből majd az "áldást" kellett osztani aztán a szovjetekre. emerick közvetlen parancsnoka egy Würz nevű tizedes lett, egy középiskolai tanár. Megkért mindenkit a rajában, hogy harc közben lehetőleg figyeljék a szomsszédjukat, nehogy megszökjenek, vagy vagy bepánikoljanak. Előre ki lett osztva az összes egy heti lőszer, tartalékot nem hagytak. Emerick mát tudta: ha el is hullik mindenki ebből a 250 főből, az sem számít. Ezt a piciny csoportot gondolkodás nélkül fel kívánták "odafenn" áldozni!

7-én hajnalban aztán aknázásra riadt fel a század. Az oroszok kirohantak a partra, majd mindenféle tutajjal, csónakkal, meg egy-két kétéltű terepjáróval megindultak a német oldal ellen. Bakke épp szemlét kívánt tartani, de a támadás miatt végül átvette az irányítást. Mindenkit az árkokba rendeltek. Emerick csoportjából már a támadás elején, az aknatűzben kiesett két srác sebesülés miatt, így már csak 10-en másztak be az árokba. Würz utasítására várt mindenki. De Würz kivárt. A szovjetek már a folyó felétől lőni kezdtek -vaktában- a part felé. Würz viszont csak akkor adott tűzparancsot, amikor az oroszok úgy 20 méterre értek a parttól. Emerick felállt, majd egyetlen lövést adott le az egyik első partfelé futó alakra. Az öszze is esett, majd elmerült a vízben. Emerick azonban ekkor döbbent rá: Megölt egy embert. Gránátok robbantak és golyók süvítettek mindenütt, de Emerick csak ott állt a semmi közepén. Végül a mellette kuporgó lerántotta a földre, de olyan erővel, hogy Emerick azt hitte, derékban ketétörik. "Megőrültél, te marha? Majdnem kinyírtak! Szedd össze magad!"- így rivallt rá, az imént az életét megmentő szintén szemüveges, vékonyarcú srác. Emerick érezte, valami megtört benne. De tudta, mit is kívánnak meg most tőle. Levette a sisakot, majd óvatosan kinézett az árokból. Az oroszok meghúzták magukat a part szélén, mindenféle gödörben és gyökerek közt. Onnan osztották az áldást. Gyakorlatilag nem lehetett látni, honnana is lőnek, olyan jó védelmet nyújtott nekik a sok magas fa és gyökér a Duna partján. Emerick rajából a túloldalon egyszer csak az egyik fiú felállt az árok szélére, majd elkiabálta magát: "Még többen jönnek, és én látom..." de nem tudtuk meg mit, mert egy gólyószóró eltalálta az egyik fa mögül. A srác levágódott a földre, de már csak holtan. A golyók úgy összeroncsolták, hogy felismerni is alíg lehetett. emerick, ha lehet, még csak jobban megrémült! De összeszedett megint egy kis bátorságot. Kinézett megint. Majdnem eltalálta ugyanaz a golyószóró, mint az egykor jóképű srácot, de a szovjetek pechjére ez nem sikerült, és már tudták pontosan, hogy ismerik pontos helyüket. két szovjet felpattant, hogy berohanjon emerickék árkába, de néhány lépés után összeestek. emerick elkért egy kézigránátot Würztől, majd a golyószórósok fájához halyította. A gránát kifordította a fát, a fegyver elhallgatott. Würz rohamot índított. Mindenki futni kezdett közvetlenül a partra. Emerick két társa ismét elesett, de a szovjetek menekülni kezdtek a Dunába, többségük sebesülten. Az ár elragadta szinte mindet. A raj viszont nempihenhetett, mivel kezdtek átérni a kétéltűek. Beérkezett Bakke is egy géppukás coporttal, így felvehették a harcot az immáron fölényben lévő szovjetekkel szemben. Lőni kezdték a kocsikat, amelyekből kettő kigyulladt még a vízen. A benne ülők elmerültek a kocsikkal együtt. Néhány méterrel arréb viszont majdnem felfutott három kocsi a partra. Előzetesen elmondták a századnak: ha az oroszok egyszer megvetik a lábukat egy folyópartn, onnan soha többé nem zavarhatóak el, így Emerick oldalba bökte a mellette álló srácot, aki az iméntmegmentette az életét: "Te, segíts! Az oroszok mindjárt bekeríthetnek minket!" Würz engedélye nélkül futni kezdtek ketten a három kocsiból kiugró szovjetek felé. Azoknak sem kellett sok, már ugrás közben lőni kezdtek. emerickék beugrottak egy-egy fa mögé. Egy gránátjuk volt, meg a két puska. a szovjetek viszont emberenként rendelkeztek egy géppisztollyal, meg fejenként minimum 4 kézigránáttal. A gránátok felét a két németre szórták, de valamilyen csoda folytán mind csak a fákat sértette meg. Aztán emerick előkapta a bajonettet és feltűzte a puska végére. ettől tartott leginkább. Ezt ugyan megmutaták nekik, hogyan is kel szuronnyal harcolni, de ezt tartotta a legdurvábbnak az összes fegyver közül. Nem tudta, képes-e beleszúrni egyáltalán valakibe! Ha látatlanban kérdeziktőle, biztosan NEM a válasz. De ez más, amikor lőnek az emberre. Kivárt egy picit, majd mikor hallotta, hogy a szovjetek újratöltenek, előkapta az egyetlen gránátot és az oroszoknyakába vágta. kigyulladt az egyik kocsi, egy másik meg felborult, négy katona összeesett. A többi viszont rohamozott. Emerick társa intett: "Mész? Vagy mennyek én?" Neki nem volt szuronya, így Emerick indult. A társa két futó alakot lelőtt, Emerick pedig üvöltve nekirohant egyszerre két orosznak. Az egyiket megvágta a kezén a másikat meg ugyanazzal a mozdulattal állon vágta a puskatussal. A földre került mindkettő. emerick rávágott a puskával mindkettőre, majd lehasalt. A többi orosz bebújt a fák és a megmaradt kocsi mögé. emerick azt hitte, egy percen belül lelövik, de az előmerészkedő elenségből az elsőt meglőtte a puskával, még egyet agyonlőtt a társa, a többi viszont akadály nélkül rohant Emerick felé. emerick puskája beragadt, nem lehetett újratölteni. felpattant, hogy megint állon vágjon egyet-kettőt, de sejtette, hogy lelövik néhyány méter után. amint felpattant, a rohamozó szovjetek megtorpantak. nem lőttek. Helyette szinte mindegyiken végigpásztázott egy jókora sorozat lövedék. Bakke őrnagy észrevette a két katonája harcát és személyesen jött segíteni egy géppuskás gyerekkel. A géppuskás szó szerint bedarálta a szovjeteket. Kettő megadta magát a földön fekve, négy nyöszörgött a fűben, kettő viszont vissza tudott futni a kocsihoz. A sofőrjük fedezte őket, így a németeknek is hasra kellett vágódni. Visszafaroltak a vízbe, majd menekülőre fogták a Dunán át. De Bakkenem engedte, hogymeneküljenek. A géppisztolyából, illetve Emerick és társa egy-egy zsákmányolt orosz géppisztollyal utána lőttek a kocsinak. A két szovjet bezuhant a vízbe, a sofőr meg rárogyott a kormányra. A kocsi füstöt ontva magából haladt tovább, immáron üresen. A víz csak úgy fodrozódott körülötte a sok lövedéktől. Bakke leadott még egy sorozatot, mald a kocsi egy tompa dörrenéssel, apró vízoszloppal mellette elmerült a Dunában. A szovjetek visszavonultak, csak szórványos aknázással zargatták a németeket tovább.

Bakke összeszedette a harc után a szovjetek hátrahagyott fegyvereit, mindenkinek jutott egy orosz géppisztoly, kevéske lőszerrel. Gratulált mindenkinek. A halottakat -mindkét oldalról- hátra hordatta a vonalak mögé, hogy el lehessen őket temetni. Emerick leroskadt egy fa tövébe és csak sírt. Nem ő volt az egyetlen. Würz fegyelmit kívánt ellene indítani, mivel engedély nélkül távozott az árokból, de Bakke rendre utasította. Helyette felterjesztette őrvezetői kinevezésre Emericket (és a másik, bizonyos Anton Berger közkatonát, aki megmentette Emericket) egy érdeméremmel jutalámval (és némi zsoldemeléssel) együtt. Átesett mindenki -több-kevesebb sikerrel- a tűzkeresztségen. A legtöbben viszont nem tudtak másra gondolni, csak a halottakra, vagy az otthoniakra. Emerick még sírás közben írni kezdett két levelet. egyet szüleinek, egyet pedig a lánynak. Azt is tudta, hogy csak szülei fognak válaszlevelet küldeni, de mégis úgy döntött, feladja mindkettőt. Immáron két súlyos dolog közt őrlődött Emerick: a szerelem és az értelmetlen gyilkolás közt. mint kiderült, 2 embert ölt meg, mindkettőt lelőtte. Két foglyot is ejtett: a leütött és a megvágott katonákat. Őket elvitték kihallgatásra, aztán fogolytáborba -már ha elérték azt valaha, de erről úgy sem szerezhetett volna tudomást egy frontkatona. Aznap senki nem maradt a parton, két-három őrszemen kívül. A század 250 katonájából 15-en elestek, néhányan pedig megsebesültek; kettőt meg kórházba küldtek idegösszeroppanás miatt. A többség viszont átesett első harcán, többeket pedig kitűntetésre terjesztettek fel. Bakke őrnagy elégedett volt az újoncokkal, de tudatta mindenkivel, hogy ez még csak a kezdete volt valaminek: a kiskatonák háborújának.

folyt. köv. hamarosan...