| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: A levegő ura
Szerző: Emerick - Varga Imre
(10-16-2006 @ 12:05 pm)
:
Egy újabb forró nyári nap. Gyenge szél lengedezik, felhők nincsenek. Semmi sem jelzi, hogy éppen egy szörnyű háború dúlna. A Bakony lábánál egy kis sportreptér most modern gépekkel van telezsúfolva. Szerelők nyüzsögnek a gépek körül, hogy ha kell, minél többen indulhassanak egy újabb halált hozó csatába. A pilóták rangtól függetlenül a magasakácfák árnyékában keresnek menedéket a nap forrósága elől. Szükségük is van a hűvösebb levegőre, mert a napon álló gépek fülkéiben gyakran 50-60 fok is lehet. Amint viszont a levegőbe emelkednek, mindig megjön a hűsítő hűvös szél. Néhány tapasztalt "öreg róka" próbálja felkészíteni az újoncokat egy félreeső helyen. Köztük van Helmut is, egy alacsony, szőke hajú 20 éves fiú. Sosem volt a lányok kedvence, talán ezért is választotta önként a pilótaképzést. Sikeres érettségie után azonnal jelentkezett is. Mostanra már nem is az otthoniakra, hanem inkább a pilóták közt számon tartott statisztikára, mely szerint az újoncok közül a legtöbben az első bevetésükön, illetve elbízva magukat úgy a tizedik környékén vesztik életüket. Aggasztotta mindez, mivel első nagy bevetésére várt.
Déltájt riasztottak is mindenkit. A gépeket beindították, majd a levegőbe emelkedve az előre megbeszélt alakzatban repültek a Balaton felé, ahol az angolszász gépek mindig gyülekeztek. A veterán pilóták szavai jártak Helmut fejében. Előre tudta, hogy a hatalmas négymotoros fémszörnyektől kevésbé kell tartania, főleg, ha szemből vagy felülről támad. Olyankor szinte biztosan győz. Sokkal veszélyesebbek a a kísérő vadászok, melyek zömmel gyorsabbak és erősebbek is. A saját kötelékben viszont mindig vannak többen, akik ezeket keresik, és ezúttal mindenkiörömére közölték, hogy kísérők nincsenek. Kiadták a parancsot: "Szabadvadászat". Mindenki mehetett a saját feje után. Helmut ki is borított azonnal és megindult a távolban tündöklő ezüstös "méhkasnak". A "légi armada" elején haladók közül nézett ki magának egyet. Kipróbálhatta, amit tanítottak neki: szemből támadott. Egyetlen hosszú sorozattal legyőzte a gépet, ami égve zuhanni kezdett a víz felé. Helmut nem várt, míg leér a volt ellenfél, már keresett is egy következő célpontot. Az első útjába esőt is megtámadta. Az is füstölve kifordult társai közül. De ezúttal Helmutnak is menekülni kellett, mert hirtelen minden irányból lőttek rá a bombázókból. Egy nagyobb kerülőt megtéve már a második célpontjának legénységét is látta, amint a fehér ernyőkön csüngve lebegtek a levegőben.
Helmut kezdte elbízni magát. Hirtelen a levegő urának érezte magát. Semmivel sem foglalkozott, csakis egy újabb prédát keresett. Ki is nézett megint egy ellenséges bombázót. Ismét rávágott szemből, többször el is találta, de a bombázó egyik védője is eltalálta Helmut gépét. A bombázó zuhanni kezdett, de Helmut gépéből is ömleni kezdett a füst. A motor zakatolni kezdett és forró olaj spriccelt a fülkébe. Helmut teljes sebességgel zuhant. Rájött, hogy hibázott, amiért elveszítve önuralmát fejetlenül támadott. De késő volt. Megpróbált kiugrani az égő gépből, de a szíjak nem nyíltak ki. A forró olaj a pedáloknál már égett, a föld pedig gyorsan közeledett. Csak az járt a fejében: "Hibáztam". A gép gyorsan zuhant, de még valamennyire lehetett irányítani. Végül úgy döntött, ha a gép derékban ketté is töri, had temessék el tisztességesen. Megcélzott egy fasort, amelymellett egy frissen szántott mező volt. Ha oda hasra tudna szállni, talán még megmenthetik. Azonan a gép motorja néhány méterrel a föld felett a levegőben felrobbant. Egyenesen a magas nyárfáknak rohant. Helmut már csak forróságot érzett és egy erős koppanó hang után egy erőteljes ütést.
Még aznap kiszedték a hatóságok és egykori pilótatársai az összeroncsolódott gépből a fiú élettelen testét. A pilóták fele ugyanígy járt aznap. Posztumusz mindenkit előléptettek és kitűntettek. Helmut szülei egy szűkszavú táviratot kaptak csak, miszerint fiúk hősiesen helytállt, 3 ellenséges gépet lelőtt, melyből az utolsónál kölcsönösen lőtték le egymást. Helmut nem szenvedett. Az egykori támaszpont közelében temették el egy falu temetőjében, a társai jelenlétében.
A háború áldozatainak emlékére, hovatartozástól függetlenül...
(606 szó a szövegben) (859 olvasás) 
|
[ Vissza: Emerick - Varga Imre | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
