| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Végtelen tenger
Szerző: Emerick - Varga Imre
(10-23-2006 @ 03:02 pm)
:
1945 tavaszán egy hűvös reggelén újra felhangzott a kis kikötő partján a légiriadó kürtje. Az egyetlen hadrafogható hajó, egy gyorsnaszád legénységének mintegy fele jelent meg, hogy a hajót a nyílt vízre vigyék a bombázás elől. A legénység maga is csak a parancsnokból, a helyetteséből és négy matrózból állt. A többiek megszöktek, de a parancsnok nem indított eljárást ellenük. Minek is? Felvetődött, hogy a hajót sorsára hagyják a kikötőben és ők maguk is gyalogszerrel elmennek, de a riadó ezt meghiusította. A hajó menetkész volt, volt rajta elég lőszer és a két torpedó, amivel hajókra vadászhattak. A tiszt mégegyszer megkérdezte, nem kíván-e valaki még indulás előtt távozni. Senki. Akik maradtak, azoknak már nincs veszteni valójuk. A bombázások során elveszett minden ismerősük és minden értékük. Felkészültek a végső ütközetre. Egy felderítőgép jelentése alapján a kikötő közelében ellenséges hajók tevékenykedtek napok óta. A kevés üzemanyag arra pont elég volt, hogy kifussanak és egy gyors támadást intézzenek utoljára egy konvoj ellen. A hajót nem búcsúztatta senki. Az utcák kiürültek. Indulásnál már lehetett hallani a közeledő bombázókat. Két kilométerre voltak a kikötőtől, amikor az ezernyi bombától teljesen meg is semmisült, a környező háztömbökkel együtt. Nem maradt más, csak romok és szürkéskék füst a kihalt városka helyén. Nem mozdult semmi. A még ott maradt két üzemképtelen tengeralattjáró is telitalálatot kapott, a legénysége már napok óta eltűnt. Immáron visszafordulni sem volt hová.
Dél körül a nyílt tengeren leállították a motorokat. Vártak. Nem beszélt senki, csakis a horizontot kémlelték. Kifejezetten hideg szél fújt, két-három méteres hullámokat keltve. A 40 méteres hajót össze-vissza dobálta a viharos tenger. Néhány órás várakozás után felkiáltott az egyik matróz. Három hajó közeledett. Angolok. Észrevették a német hajót és most teljes sebességgel közeledtek feléje. A gyorsnaszádon betöltötték a két torpedót. A kézifegyverek táraiból mindenki kiszedte az utolsó lőszert, hogy azt használva ne kerülhessen senki sem fogságba. Arra nem vágyott már egyik német sem. Elfoglalta mindenki a helyét, majd felmorajlottak a motorok. Ez a fürge kis hajó háromszor volt gyorsabb és mozgékonyabb az angol rombolóknál, így volt esélye a győzelemre. Az angolok lőni kezdtek. A kis hajót ugyan nem találták el, de a németeket már nem engedték el. A gyors hajó több egymást követő irányváltással lassanként megkerülte a három rombolót. Azok hirtelen szétváltak. Az egyik egyenesen az orrával tartott a német hajónak. Az a gyorsasága miatt elkerülte az ütközést. Fedélzeti fegyverekből és kézigránátokkal megszórták az angol rombolót. Az súlyosan meg is rongálódott, de a németek fedélzete is felszakadt néhány helyen. Elhagyva az első, immáron enyhén füstölgő angol hajót merőlegesen ráfordultak a másodikra. Indult is a torpedó, mely fél perc múlva tompa dörejjel kettétörte a rombolót. Két perccel később már csak néhány a vízben úszó alak mutatta, hogy ott hajó volt.
A németek nem törődtek semmivel. Az egyik matrózt letépte a fedélzetről egy repesz, de ennek ellenére ráfordultak a harmadik angolra. A másik torpedót az kapta. Léket kapott, orral hevesen kezdett merülni. Fekete füst ömlött minden nyílásából, majd amikor félig elmerült, hirtelen felrobbant. A víz felszínén terjengő füst, fekete olaj közt néhány hulla maradt csak, élve nem menekült onnan meg senki. A németek menekülőre fogták volna, de az első sérült romboló szétlőtte a motorokat. Az angolok teljes sebességgel rohantak a németek felé. A németek közül csak hárman éltek még. Az egyik matróz úgy döntött, inkább a vízbe ugrik. A parancsnok felszólított egy másik matrózt, hogy az is ugorjon be, de az ellenkezett, majd fejbe lőtte magát a fedélzet közepén. A tiszt látta, ő maga hiába ugrana a vízbe, már legázolja úgy is a romboló a ronccsal együtt, úgyhogy az utolsó kézigránátot a hajó üzemanyagtöltőjébe dobta. Épp amikor a német hajót letaposta a romboló, robbant darabokra a gyorsnaszád, közvetlenül az angol hasa alatt. A romboló kiemelkedett a vízből, majd felhasadt testtel kettényílva zuhant vissza a vízre. A szétfolyt forró olaj miatt felrobbant a romboló maradék lőszere is, így néhány másodperccel később már csak a feketén égő olaj maradt a víz felszínén. Nem maradt más, csak néhány roncsdarab és a jéghideg vízben lebegő angol és német testek. Akik még ekkor éltek, azokat is perceken belül utólérte a végzetük; a hideg, fagyos tengert nem lehet túlélni. Mentőhajók, repülők nem keresték őket. Hivatalosan eltűntek ezek a hajók, melyeket aztán többé nem keresett senki. Ők is a végtelen tenger hullámsírjában nyugszanak...
(699 szó a szövegben) (902 olvasás) 
|
[ Vissza: Emerick - Varga Imre | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
