Azt üzente a nyár, már nem virít több rózsát,
inkább pipacsvérbe mártja festő palettáját
és pirosban lángoló tűzvirágot fest,
mit fényével világít meg a narancs-kikelet.

 
Azt üzente a nyár, minden havas ágra
rálibben majd egy színes kék madárka,
és olyan szépen énekelik tavasz dalaikat,
hogy az alvó hajtások is rügyet fakasztanak.

 
Azt üzente a nyár, most minden csupa szép lesz,
lila színű orgonáktól újul meg az élet,
és szerelem övezi át az erdők zsongó-szívét,
mely szélhúrokon játszik romantikus zenét.

 
Azt üzente a nyár, soha nem kell félni,
mert amíg ő eljön, úgyis felemészti
azt a csalódásból nyílt bánat-virágot,
melyre milliónyi szempár könnye rácsorgott.